Magyarország szemben a józan ésszel

„Annyira se, hogy meghallgassák őket. Ez a buta, arrogáns tempó vezetett egyébként oda, hogy a volt szocialista országok közül már szinte a legrosszabb a versenyképességi mutatónk. És benne az intézményi háttér értékelésénél az elmúlt években folyamatosan és jelentős mértékben lecsúszva egyértelműen az utolsók vagyunk – alapvetően az itt értékelt átláthatatlan kormányzati működés és a tulajdonosi jogokkal kapcsolatos bizonytalanságok miatt. Azért, mert a kormányzat folyamatos jog- és ezáltal létbizonytalanságot teremt, aminek eredményeképpen a befektetéseknél értékelt politikai kockázat ma már Magyarország esetében – az EU- és OECD-tagságunk ellenére – voltaképpen a legmeghatározóbb tényező lett.

Ha vissza is kanyarodunk az optimista-opportunista forgatókönyvhöz, a károk akkor is nagyon jelentősek. Újra üzentünk a világnak: jogbiztonságot, kiszámíthatóságot nálunk ne keressenek. Nem kell Schmidt Mária döbbenetes eszmefutattását idézni ahhoz, hogy lássuk, a mai döntés tartalmilag is antidemokratikus, de annak előkészítése és elfogadásának módja után Kövér László legyen a talpán, aki az Országgyűlés méltóságáról, tekintélyéről mer beszélni, és aki képes kikérni magának demokrata voltának megkérdőjelezését.

Hagyjuk most, pedig lehetne és fontos lenne érdemi vitát folytatni arról, háború van-e és mit kell tenni. Ha háború is van, Magyarország már veszített, és megint önmagát győzte le: a korábban szentnek és sérthetetlennek gondolt, mindenki által osztott demokratikus, nyugati állam képe a lex CEU-val még messzebbre került, ha ez csak egy újabb és sokadik szög is a koporsónkban.”