Rendkívüli állapot

„Ha egy kis időre nem figyelnek oda a pillanat uralásának mesterei, a közélet napirendjét számon kérhető felelősség nélkül diktáló, (egyre kevésbé) titokzatos tanácsadók, a kormányzást örökös kampányként megélők, egész normálisan tud működni a magyar politika. A vasárnapi boltzár hirtelen halálának fejleményei közepette elsikkadt a Belügyminisztérium terrorellenes javaslatcsomagjáról a parlamenti pártokkal folytatott egyeztetés témája. Pedig itt valami igazán ritka és figyelemre méltó történik: kormányoldal és ellenzék kompromisszuma körvonalazódik egy kényes ügyben.

A sajtóhírek és nyilatkozatok alapján a kétharmados jogszabályokat is érintő módosításokat nagy többséggel, csaknem teljes konszenzussal fogadhatja el rövidesen a parlament. A szavazásig persze még történhet kellemetlen fordulat, vannak még például a szocialisták szerint finomítandó rendelkezések, ám most a megegyezés látszik valószínűnek. Ehhez elsősorban az kellett, hogy a Belügyminisztérium hajlandó legyen a korrekcióra. Így az eredeti javaslatokból kikerült a titkosított kommunikációra lehetőséget adó alkalmazásokat használók és a szolgáltatók büntetőjogi fenyegetése, illetve – a terrorveszély fokozatától függetlenül – tömegrendezvények betiltásának lehetősége. (Utóbbi kapcsán érdemes emlékeztetni arra, hogy a Fidesz 2006-ban fújt le választási nagygyűlést Szilvásy György akkori titokminiszter terrorveszélyre utaló bemondására.) Hiba volna mindezt pusztán a kétharmados többségét elveszített kormány kényszerű meghátrálásaként értékelni, hiszen a jelek szerint így nyílik esély arra, hogy az alapvető szabadságjogok aránytalan csorbítása nélkül kapjanak több eszközt a hatóságok a terrorellenes fellépéshez. A kormány úgy véli, hogy erre szükség van; valószínűleg egy új intézmény is létrejön a bűnüldöző, bűnmegelőző szervezetek információinak jobb megosztása, gyorsabb értékelése érdekében. Nyilvánvaló, hogy a terror ellen a látványos erődemonstrációnál hatásosabb fegyver a hírszerzési adatok gyűjtése, rendszerezése, megfelelő elemzése. Ehhez pedig elengedhetetlen a hazai társszervek szoros együttműködése. Ennél is fontosabb lenne a nemzetközi együttműködés elmélyítése. Ha sikerül a kétharmados részekkel együtt elfogadnia az Országgyűlésnek a javaslatcsomagot, akkor a kormány a rugalmasságát és a kompromisszumkészségét demonstrálhatja, miközben az ellenzékről nehezebb lesz azt állítani, hogy félvállról veszi az ország biztonságát az Európa-szerte megnövekedett terrorfenyegetettség idején.

Nem biztos ugyanakkor, hogy ez a kegyelmi állapot sokáig tart. Ismét napirenden van a Honvédelmi Minisztérium előterjesztése a terrorveszélyhelyzethez kapcsolódó különleges jogrend alaptörvényi szabályozásáról. Ez felhatalmazást adna veszélyhelyzet esetén a honvédség bevetésére – ez ellen a Jobbiknak, de talán más ellenzéki pártoknak sincs kifogásuk –, ugyanakkor az »apró betűs részek« súlyos jogkorlátozásokat is lehetővé tennének, így például az internet blokkolását, a sajtó működésének ellenőrzését. Bár állítólag a kormánynak különleges felhatalmazást biztosító időszak hatvanról harminc napra csökken az új javaslat szerint, furcsa lenne, ha erre rábólintana az ellenzék. A megegyezés ebben az ügyben tehát kétséges, ám példa már van arra, hogyan lehet úgy növelni a kormány mozgásterét az esetleges terrorveszély elhárításában, hogy eközben a jogállami garanciák se sérüljenek. Ha mindkét fél szándékai tiszták, itt is közel a kompromisszum.”