Színezüst késő római műtárgyak: világszinten is régészeti ritkaságnak számítanak, amelyeknek nem csak az eszmei értékük óriási.
„Február végén kormányhatározat született arról, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma 4,5 milliárd forintot fordíthat egy meg nem nevezett műtárgy megvásárlására. Egy meg nem nevezett múzeum részére, egy meg nem nevezett eladótól. Courbet, Munkácsy, Tiziano? – tanakodtunk a Magyar Nemzet hasábjain, vajon melyik, magyar közgyűjteménybe kívánkozó alkotás lehet a sietség műtárgya. Még azt a feltevést is megkockáztattuk: akár a Seuso-kincsek is rejtőzhetnek a szűkszavú határozat mögött. Ám ennek valószínűségében alig hittünk.
A Seuso-ügy ugyanis szinte egyidős a rendszerváltással. Minden kormány tett erőfeszítéseket a késő római kori műkincsek visszaszerzéséért, ám eddig egy sem járt sikerrel.”
A professzor szerint az újabb elméletek csak a régiek felfrissítései, sem a hun-török eredet, sem a „szökevény székelyek” teóriája nem tartható, az archeogenetika pedig komoly előrelépést hoz majd.
„Nem késő az Akadémia részéről egy, a marxizmust élesen elítélő nyilatkozatot tenni” – fogalmazott lapunknak az értékvédő szervezet, a CitizenGO kampányfelelőse.
Nem létezne Budapest Kőbánya nélkül: a kő, a sör, a munkás kezek és a gyárak serege, a legigazibb pesti külváros – gazdag történelmi múlttal.
Az ezüst és a bányászat gazdaggá, a pestis és a huszita háború pedig hírhedté tette a cseh várost, amelynek gazdálkodása már rajtunk is múlik.
Lenyűgöző fényképeken a természeti csoda.
Mielőtt ezt a posztot is propaganda posztnak minősítenéd, szeretném jelezni, elég nagy vagyok már ahhoz, hogy a gondolataimat egyedül meg tudjam fogalmazni.
Az EP-választási csúcsjelöltek hőre lágyuló import-sötétsége és mérhetetlen önbizalma (tudják, merik, teszik) sok jót nem ígér. Király-Kiss Miklós írása.
