Orbán Viktor, Magyarország kormányzója

Felcsút úgy fejlődik, mint annak idején Kenderes. A főméltóságú úr szülőfalujában uszoda épült, a centrális erőtér „gubernátorának” falujában pedig stadion, kisvasút, repülőtér. Horthy vitézi birtokot osztott híveinek, és így tesz Orbán is, csak ő állami földbérletnek, vagy épp trafiknak hívja azokat.

De a párhuzamnak nincs itt vége Vitéz Nagybányai és Vitéz Felcsúty között. Orbán Viktor a hírek szerint annyi pénzből építtetné át a budai várat, hogy nagy elődje és példaképe után ő is beköltözhessen oda az udvartartásával, amennyi a főváros fejlesztésére összesen jutna a következő uniós ciklusban. De láthatóan Orbán történelemkönyve is ugyanaz, mint Horthyé. Mindkettejük szerint a magyar állam egy angyal, amelyet gonosz külső erők igáznak le időről-időre. Akkor a harmadik birodalom sasmadara, ma Brüsszel és Washington – gondolom – karvalyai. (A ragadozó madarakkal, a jelek szerint, csak akkor nincs baj, ha kétfejű, orosz sasok.)

Magyarország demokratikus reflexei azonban – ha tompultak is – még megvannak. A Szabadság térre tervezett történelemhamisító emlékmű felállítása kapcsán ugyanis egyelőre sikerült meghátrálásra bírnunk a kormányt. Ez nagy hátralépés Orbánnak, de csak kis előrelépés a nemzetnek. Az elvi ellentétet ugyanis az idő nem oldja fel. A történelemhamisítás történelemhamisítás marad 2 vagy 3 hónap múlva is. A halasztásra tett javaslat valójában nem más, mint választások előtti cinikus konfliktuskerülés. A kormányzó azzal számol, hogy a történelemhamisítás ellen tiltakozók tárgyalási pozíciója április 6-a után majd gyengébb lesz, mint most.

Az időhúzásának ezért sem szabad bedőlni: a történelemhamisító terveket most kell megakadályozni, egyszer s mindenkorra.