A harc szaga

Hagyni kell ezt a félkegyelmüt rikácsolni, sőt biztatni kell és tölteni a butykosba! Előbb-utóbb belefullad a saját oká(déká)ba! He-he-he

A két sértetlenül maradt vezérkakas játszmát folytatott a tv-székház estjétől fogva a magy évforduló végéig egymást próbálták vétségekbe billenteni, hogy aztán kiaknázzák a vétést. Utólag már különosen könnyű a piszkos húzásokat mindkét részről taglalni. Az ország nyaka a rendőrökével együtt alászorult ennek a játszmának. Amikor tudni lehetett, hogy egyes csoportok a pesti oldalon megint középület-foglalásokra fognak törni, és Orbán könyörgések után is ragaszkodott a gyűlés-helyszínhez, majd beszéde után gyorsan elsétált, már tudta, hogy nyert.

Kristóf Attila Mielőtt a lényegre térnék, felteszek még egy kérdést. Egy tank vajon miféle segédeszköz? Békevédelmi? Annyi biztos, hogy az apám ott volt a Don-kanyarban, Voronyezs környékén, amikor a szovjet „testvéri tankok”, a T–34-esek megindultak a nem sok biztonsággal kecsegtető magyar állások felé. Tény, hogy ez a látvány nagyfokú békevágyat váltott ki belőle, s amikor jó másfél évvel később Hamburg mellett ezredírnokként túlélt egy amerikai bombatámadást, a légnyomástól szerteröppent iratok közül kiválasztott néhány szép űrlapot és bélyegzőt, s olyan precíz nyílt parancsot kreált magának, amivel 1945 tavaszán simán hazajutott. Ott aztán szinte rögvest letartóztatta a GPU mint kémkedéssel gyanúsítható személyt. Ebből világosan kiderül, hogy a T–34-es és a GPU együtt hozta létre a legyőzhetetlen béketábort. Vízágyút, legjobb emlékezetem szerint, akkoriban nem használtak. Mindez arról jutott eszembe, hogy nemrégiben a Magyar Nemzet ugyanazon oldalán egymás közelében pillantottam meg Gergényi Péter egykori rendőrfőkapitány és Horváth György fényképét. Gergényi szemét, személyiségjogainak védelmében, fekete csík takarta, csupán merész orráról és vasprefektushoz méltó koponyaboltozatáról volt felismerhető mint a vízágyúk, viperák és gumilövedékek szakértője. Hogy ki az a Horváth György? Ő az az első fokon felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt harckocsizó, aki elindította azt az ominózus T–34-est, amelyet Demszky – vagy ki a fene – városszépészeti okokból a Madách téren állomásoztatott. Nos, Horváth György, Hunyadi páncéloshoz méltó módon, óránként öt kilométeres sebességgel, némi rükverc után rontott rá a védtelen rendőrökre, s közben feldöntött egy hirdetőoszlopot. A két öngyújtónyi gázolajjal vagy benzinnel, ami a tankban felejtődött, több métert is sikerült megtennie, szakértelmét bizonyítva. Nem tudom, mi lehetett a Magyar Néphadseregben viselt rangja, nyilván meg sem közelítette Gergényi rendőri rendfokozatát, de nagy rutinnal vezette a tankot, ezzel megvalósítva a „közúti veszélyeztetés” cselekményét, s majdnem karambolozott egy rendőrlóval. Mindebben az az érdekes, hogy mindketten, Gergényi és Horváth is bíróság elé kerültek, s így a vízágyú meg a T–34-es makett tulajdonképpen egy gyékényen árult, híven kifejezve szeretett hazánk viszonyait. Horváth úr szemét nem takarta fekete csík a képen, ő a Magyar Gárda egyenruhájában feszítve, büszkén, nyíltan tekintett a világra, mintegy azt sugározva felénk: ha lett volna legalább fél liter benzinje, meg sem áll Berlinig. Hogy tulajdonképpen miben merül ki a „közúti veszélyeztetés” tényállása, s a vízágyú elmebántalmibb segédeszköz-e vagy a tank, én nem tudom… https://mno.hu/migr_1834/vizagyu_kell_vagy_t34-es-331180 Summa summárum: Szartengeri kisasszony azért jelent, hogy a böszme még több magyar tudjon lemészárolni?

Talán majd egyszer az is kiderül, hogy miért is van még mindig szabadlábon? Mint köztörvényes, népellenes és gazdasági bűnöző...Bassza meg!