Ma az a bátorság Európában, ha kimondjuk: mi békét szeretnénk!

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Honfitársaim itt a nemzet fővárosában, Budapesten, és szerte a Kárpát-medencében és a világban, ahol csak magyarok élnek!

Szeretettel köszöntöm Önöket az 1848-as forradalom kitörésének 175. évfordulóján!

Március 15-én hős elődeinkre emlékezve hirdetjük, hogy a magyarok immár 1100 éve, 33 nemzedéken át, mindmáig a szabadság népe. Szabadok vagyunk, és az önrendelkezésünket semmilyen külső hatalom, erő, tetszetősnek tűnő korszellem vagy divat kedvéért sem adjuk fel. Hazánk, a Kárpát-medence határvidék, mindig is gazdasági, politikai és katonai ütközőzóna volt. Volt, amikor a hadak csak átrohantak rajtunk, és voltak idők, amikor megszállás alá kerültünk. 

De soha nem hódoltunk be senkinek, nem lettünk senkinek a gyarmata. A szellemünket és a lelkünket soha, senki nem tudja elfoglalni! Mert magyarnak lenni – Babits Mihály szavaival – szellemi jelenség és lelki örökség! 

Kedves Barátaim!

Az életerőnk forrása a magyar kultúra. A kultúra nem csak művészi alkotásokat jelent, hanem maga a világlátásunk, az életmódunk és az észjárásunk. A kultúra révén válunk egyes emberek halmazából önazonossággal bíró nemzetté.

Kultúra nélkül széthullik a közösség, mint az a gyöngysor, amelyből kihúzzák a selyemszálat: a gyöngyök szétszóródnak, és betemeti őket a por. Erre utal a Trianon utáni építkezés idején nagy elődöm, Klebelsberg Kunó kultuszminiszter: »A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti naggyá.«

És igen! A magyar kultúra erős alapokon nyugszik. Mi nem a történelem áldozatai vagyunk, hanem a túlélői és győztesei. Mert minden nehézség ellenére álljuk a sarat, alkotunk és gyarapodunk! 

Tisztelt Honfitársaim!

Széchenyi István a forradalom kitörése után néhány nappal így fogalmazott: »Mi lenne belőlünk egyéb, mint dicső nemzet, mely, mikor egész Európa bomladozik, az emberiség díszére úgy áll a rend, a béke és szabadság fölött őrt, mint hajdan a kereszténységnek volt védfala.«

A béke fontosságát ma, a szomszédunkban dúló háború árnyékában nem lehet eléggé hangsúlyozni.

A magyar érdek – mint mindig a történelmünk folyamán – a szabad nemzetek rendezett és békés együttélése.

Széchenyi István és Petőfi Sándor, Deák Ferenc és Kossuth Lajos tudta, és mindannyian tudhatjuk, hogy a szabadság, a béke és a rend az Isten – család – haza egységén alapszik. Erről szól Petőfi Sándor Nemzeti Dala is. Ezért esküszünk a költővel »a magyarok istenére«!

Ezért riadóztat Petőfi a Nemzeti Dalban a haza érdekében: »Talpra magyar, hí a haza!«, mert ezt kívánja »a haza becsülete«.

És ezért mondja ki a vers végén, hogy mindennek akkor van értelme, ha van családunk, gyerekeink és unokáink, akik majd öröklik a szabadságot, a magyar kultúrát, és majdan, »Hol sírjaink domborulnak, / Unokáink leborulnak, / És áldó imádság mellett / Mondják el szent neveinket.«

Haza nélkül nincs béke és biztonság. Isten pedig értelmet és reményt ad, hogy el tudjuk fogadni a jót, és el tudjuk viselni a szenvedést.

Igen, az ISTEN – CSALÁD – HAZA egysége a magyar szabadság záloga! Ez teszi a magyar nemzetet képessé erős szellemi, anyagi és spirituális alapokon nyugvó állam fenntartására. 

Kedves Barátaim!

Az elődeink, gyakran sokkal rosszabb körülmények között, képesek voltak helytállni. Sehonnai bitang emberek lennénk, ha nem lennénk méltóak hozzájuk.

és ezzel megalapozzuk a cselekvőképes, akarni tudó, gazdaságilag erős, kulturálisan magabiztos családokra épülő magyar nemzet következő 1100 évét.

Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!”

Nyitóképünkön: Csák János kulturális és innovációs miniszter beszédet mond a Magyar Nemzeti Múzeum előtt tartott megemlékezésen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 175. évfordulóján Budapesten 2023. március 15-én. Fotó: MTI/Balogh Zoltán