Debussy egyfajta mérföldkő a klasszikus zenében. Vagy talán pontosabb úgy, ha azt írom: vízválasztó. Persze a dolgok soha nem ilyen egyszerűek, nem lehet napra vagy évre pontosan megmondani, mikor fejeződik be valami és kezdődik valami új. Folyamatok vannak, finomabb vagy karakteresebb átmenetek. Mindenesetre Debussy zenéje számos huszadik századi zenei műfajt inspirált. Vannak, akik a jazz egyik előfutárát látják benne. Impresszionista zeneszerző volt, bár ezzel nyilván nem mondok sokat. Mert hát mi az, hogy impresszionista zeneszerzés? Az egyszeri, visszahozhatatlan pillanatok és benyomások zenei rögzítése? Ha nagyon leegyszerűsítjük, valami ilyesmiről van szó. Debussy műveit hallgatva sokszor jutott eszembe az óceán vagy inkább a Földközi-tenger csillogása egy nyári délutánon, mondjuk Antibes egyik sziklafaláról letekintve.
„Nem azt mondom, hogy amit csinál, az nem szép, de teoretikusan abszurd” – így summázta Debussy zenéjét egyik tanára 1890-ben. Mire Debussy így válaszolt: „Nincs olyan, hogy teória. Csupán hallgatni kell. Az öröm az egyetlen törvény.” Mai füllel nehéz elképzelni, hogy szokatlan akkordmenetei, váltásai, rögtönzései milyen hatást keltettek akkoriban. Sokan rajongtak érte, még többen értetlenkedtek. Debussy valami nagyon hasonlót hozott a zenébe, mint amit Cézanne vagy Renoir a festészetbe. Az illékonyban, az elmúlásra ítéltben kereste azt, amin nem fog az idő. A színek, az atmoszférák lebegése foglalkoztatta. Nem csoda, hogy a kortárs francia költészet kiválóságaival is kereste a kapcsolatot. Paul Verlaine és a nálunk talán kevésbé ismert Paul Bourget és Pierre Louÿs számos versét megzenésítette. A szimbolista költészet állt a legközelebb hozzá, nem véletlenül. Ezek a dalok ma is nagyon „modern” benyomást keltenek, a szó legjobb értelmében. A levegősségük, a dalszerkezetek nyitottsága a kortárs popzene kísérletezőbb alfajaiból ma is visszaköszön.
Ez az ünnep arra tanít, hogy egy időre szakítsuk meg a kataton körforgást, mélyüljünk el a pillanatokban, és értékeljük helyünket, hivatásunkat a világban. Constantinovits Milán írása.
Az utóbbi 30 évben a nehézségek ellenére is megtartottuk vezető szerepünket. A klímaváltozás, a munkaerőhiány és a generációváltás azonban óriási kihívást jelent.
Az Orgonák Éjszakája programsorozatot idén három kontinens közel harminc országában rendezi meg a Filharmónia Magyarország. Szamosi Szabolcs ügyvezető igazgatót, orgonaművészt kérdeztük.
Mitől vonzók a magyar egyetemek a külföldiek szemében? Mikor kerülhet pont az Erasmus-ügy végére? Interjúnk a magyar felsőoktatás és kutatás nemzetköziesítéséért felelős miniszteri biztossal.
Marco Rossi szövetségi kapitány kihirdette a nemzeti együttes bő keretét. E 34 labdarúgó közül kerül ki az a 26, aki Magyarországot képviseli nyáron Németországban. Seregszemlénk az Európa-bajnokságra készülve.
Jelenléte betöltötte az egész teret, és megtelének mindnyájan a Magyar Péter iránti hamis szeretettel és reménységgel, holott azt sem tudják vala, kicsoda.
Matús Sutaj Estok úgy fogalmazott, hogy az egyik verzió szerint a bűncselekmény hátterében „bizonyos emberek csoportja” állhat, amelynek tagjai „egymást bátorították, illetve támogatták e bűncselekmény elkövetésében”.
p
2
0
18
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!