Igyekszünk, hogy ne tudjanak minket megosztani

„Ön szerint csak az oktatásról szól az elégedetlenség?
Azt gondolom, hogy itt sokkal súlyosabb válság van. Van egy megélhetési, egy szociális válság is. Azt is látom – bár egész pontos magyarázatot még nem tudok találni rá –, hogy az első, és a most november végi második kirúgást teljesen más logika alapján hajtották végre.  Az első valószínűleg megfélemlítési kísérlet volt, hogy a többiek hagyják abba a tiltakozást, de ez elbukott, mert épphogy fellángoltak miatta, ezért két hónapra le is álltak vele. A mostani kirúgások – úgy tűnik – már nem választhatóak el a jelenlegi mély válságtól. Most derült ki, az EU-s pénzeket valószínűleg be fogják fagyasztani, mostanra már mindenki szembesült a számlafizetési nehézségeivel is, intézmények zártak be, mert nem tudják kifizetni a fűtésszámlát, a benzinkutaknál is látszik, milyen a helyzet, az ársapkás termékekből nem lehet vásárolni, mert nincsenek, és így tovább. Az infláció továbbra sem csendesedik. Úgyhogy egy ilyen súlyos válságban az utóbbi elbocsátások mintha inkább a figyelemelterelést szolgálták volna. Pont emiatt a logikátlanság és abszurditás miatt vagyunk abban az abszurd helyzetben, hogy egyáltalán nem tudhatjuk, mi lesz a következő lépés, az miként csapódik le. Azt látjuk, hogy most sokan állnak bele a polgári engedetlenségbe. Hogy a hatalom részéről folytatódik-e a megtorlás, és kockáztatják-e, hogy ezzel egész iskolák dőljenek be, vagy megint valami más lesz, nem tudjuk.

A szülők, a pedagógusok és a diákok között egységfront van?
Igen. Az a demokratizálási, autonómiákat helyreállító, vagy decentralizációs folyamat, ami a követeléseinknek a lényege – majdnem minden pont mögött ez van –, mindannak ellentmond, ami ezt a rezsimet jellemzi. Egyszerűen saját magát kellene megtagadnia, ha abba az irányba mozdulna el akár pár millimétert is, amit mi javaslunk. Én azt látom – és inkább ezen csodálkozom –, hogy ez a kormány, és ennek a rendszernek, hatalomnak a képviselői egyedül egy dolgot tudnának megengedni maguknak anélkül, hogy a saját rendszerüket meg kelljen kérdőjelezni, ez pedig a bérkérdés rendezése. Meg bizonyos infrastrukturális, de szintén a pénzről szóló lépést. A többi szerintem annyira összeegyeztethetetlen az ő hatalmi koncepciójukkal és a kiépített rendszerükkel, hogy nem látom esélyét annak, hogy arról elkezdjenek tárgyalni. Esély a pénzügyi követelések teljesítésére lehet. Az is logikátlan – de már régóta nem tudok logikát találni a kormányzati tettekben –, hogy egy komolyabb bérrendezéssel hiába nem oldaná meg a sokkal súlyosabb tartalmi és strukturális problémákat, de biztos egy időre elvenné az élét a tiltakozásoknak. Ezzel tudná megosztani azokat, akik most együtt mennek. Ezért furcsa, hogy kizárólag hallgatással és retorzióval, és a megszokott propaganda felhasználásával válaszolnak. 

Önök meddig fognak tudni kitartani?
Ezt nem tudom. Ez az egyik legnagyobb kérdés, nekem és mindenkinek, aki ma részt vesz a szervezésekben: meddig, és hogyan tartható fenn ez a tiltakozási hullám. Most megint kaptunk muníciót a kormánytól, hisz' újra feltüzelte a résztvevőket az újabb elbocsátás, de nagyon sokat kell azon gondolkodnunk, és nagyon jó ötletekkel kell előállnunk ahhoz, hogy a – nagyon természetes – kifáradás ne járjon olyan következménnyel, hogy leállnak a tiltakozások. Ez az egyik legégetőbb kérdés, amin a diák-, a szülői szervezők is és azok is, akik a pedagógusok részéről szervezkednek gondolkodnak és tipródnak. Mi azon vagyunk, hogy ne tudjanak minket megosztani.”

***

Nyitókép: Képernyőfotó