„Több mint ezer éve itt vagyunk, tudjuk, egy háborúnak nincsenek győztesei, csak áldozatai”

2022. március 18. 07:00

Pénteken délután két órakor nyílik meg a Királyok és szentek – Az Árpádok kora című hiánypótló tárlat a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban. Ennek kapcsán nyilatkozott a Mandinernek Cser-Palkovics András polgármester és Vargha Tamás, a térség országgyűlési képviselője, a Külgazdasági és Külügyminisztérium polgári hírszerzésért felelős államtitkára. Mi a helyes magatartás a háborúval kapcsolatban? Valóban kelet és nyugat között választunk április 3-án? Helyreállítható-e az egykori koronázási templom? Páros interjúnk.

2022. március 18. 07:00
null
Kacsoh Dániel
Kacsoh Dániel

A közelgő választás és egy új kiállítás kapcsán beszéltünk meg interjút, ám közben kitört a háború. Mi a helyes magatartás ebben a helyzetben?

Vargha Tamás: A legfontosabb most az, hogy a szomszédságunkban lévő háborút magyar szemmel, nézőpontból ítéljük meg. Magyarország érdeke, hogy kimaradjunk ebből a konfliktusból. Ennek érdekében születtek meg a szükséges kormányzati döntések: így nem szállítunk Ukrajnába Magyarországon keresztül halált okozó fegyvert és katonát sem küldünk. Természetesen eközben

határozottan elítéljük Oroszország katonai invázióját, s kiállunk Ukrajna függetlensége és területi épsége mellett.

Mi az Ön által vezetett államtitkárság feladata ebben az időszakban a Külgazdasági és Külügyminisztériumnál?

VT: Ahogy békeidőben, úgy most is az a küldetésünk, hogy miniszter urat, illetve a miniszterelnököt a fenti célokhoz szükséges döntések alapjául szolgáló információkkal lássuk el. Mindemellett a menekültek befogadására elindult hazánk történetének eddigi legnagyobb humanitárius akciója.

Székesfehérvár is hozott döntéseket. Melyek ezek?

Cser-Palkovics András: A háborút minden jó érzésű ember elutasítja, a fegyveres konfliktus semmire nem lehet megoldás. Áldozatai azok is, akik egyik pillanatról a másikra kényszerülnek otthagyni az otthonaikat, elsődleges feladatunk, hogy őket segítsük. Így teszünk az első pillanattól kezdve, a kormányzattal összhangban mi is meghoztuk a szükséges intézkedéseinket. Huszonötmilliós „kezdőtőkével” adományszámlát nyitott a város, ahol már tízmillió körül járnak a felajánlások, továbbá elindítottunk egy, a tárgyadományokat kezelő központot is, a határon átlépő, illetve a hozzánk érkező menekültek ellátását pedig civil és egyházi szervezetek is segítik. Székesfehérváron eddig is mintegy 1200 ukrán, részben magyar nemzetiségű munkavállaló dolgozott, akik a szeretteiket hozzák át – ebben is minden támogatást megadunk. Ez egy történelmi város,

több mint ezer éve itt vagyunk, jól tudjuk, hogy a háborúnak nincsenek győztesei, csak áldozatai.

Mellettük állunk, de nekünk kiemelten fontos, hogy fehérvári katonák se menjenek Ukrajnába harcolni.

Közben bizonyos szankciók is életbe léptek már Oroszországgal szemben. Ezek hogyan hatnak Székesfehérváron?

CSPA: A lakosság alapvetően orosz gázzal fűt, a távhő és a meleg víz is zömében abból biztosított, közös érdekünk, hogy ezt fenn tudjuk tartani. Miközben azzal nyilván egyetértünk, hogy a háborús agresszióra valahogy reagálnia kell a Nyugatnak, egységesen.

VT: Valóban, a kormány szilárd álláspontja – szemben a baloldallal –, hogy katonákat nem küldünk ebbe a háborúba, ám a Magyar Honvédség erői ott vannak a határ innenső oldalán. Ha szükséges, meg kell védeni Magyarország szuverenitását, erre készen állunk. A háborúba nem sodródhatunk bele, ám az érkezők megsegítése érdekében mindent megteszünk, országgyűlési képviselőként pedig az a dolgom, hogy az önkormányzat ez irányú erőfeszítéseit is segítsem.

Sajnos kampánytéma lett a háború, a baloldal szerint a választáson eldől, hogy kelet vagy nyugat felé halad tovább az ország.

CSPA: Magyarországon minden szinten a magyar érdeket kell érvényesíteni, amihez hozzátartozik, hogy a nyugati szövetségi rendszeren belül tesszük ezt. Éppen itt, Székesfehérváron jött létre az elmúlt években egy fontos NATO-szervezeti egység, a kormány elkötelezettsége tehát megkérdőjelezhetetlen.

VT: A március 18-án megnyíló, Királyok és szentek – Az Árpádok kora című kiállítás is azt üzeni: ez az ország már ezer éve is Európa része volt. Ez nem dilemma, ez tény. Tehát nem az a kérdés április 3-án, hogy kelet vagy nyugat, hanem hogy melyik politikai oldal tud fellépni a magyar érdekek védelmében. A jelenlegi külügyminiszter, Szijjártó Péter mindig ennek szellemében tevékenykedett, ahogy a kormány is. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének vitáink a szövetségesi rendszeren belül, bürokratákkal és intézményekkel. Ezeket igenis le kell folytatni.

CSPA: Az pedig nem csak a magyarok, hanem mindenki érdeke, hogy mihamarább béke legyen. Ebbe az irányba kellene elmozdulni.

Rátérve a kiállításra, mi az alapgondolat és a fő üzenet?

VT: Ilyen tárlat még nem nyílt, ahogy a Nemzeti Múzeumon kívül talán olyan múzeum sincs, mint az állami forrásból felújított, illetve bővített Szent István Király Múzeum.

A most kiállított tárgyi emlékek még soha nem voltak egy helyszínen, aminek szintén az az üzenete: Szent István óta Európához tartozunk.

Sőt, az Árpád-ház idején, egészen Mátyás király koráig a kontinens vezető államai közé tartoztunk. Egész évben az 1222-es Aranybulla kiadásának nyolcszázadik évfordulóját ünnepeljük, ilyen, a rendi jogokat biztosító dokumentum a mindig demokratikus mintaként felmutatott Angliában is csak hét évvel azt megelőzően született. Ezt a dicső korszakot, ezt a művet mutatja be a kiállítás.

CSPA: A műtárgyak egy része végülis – ha csak időlegesen is, de – hazatért a nemzet történelmi fővárosába. Külön öröm, hogy köztük van Szent István kardja, Prágából. A Szent István Emlékév keretében, 2013 augusztusában Székesfehérváron tartott kihelyezett ülést a kormány, akkor fogalmazódott meg az Árpád-ház program, aminek része a múzeumunk felújítása, bővítése és ez a kiállítás is. Közben épül a Nemzeti Emlékhelyhez kapcsolódó kőtár és látogatóközpont is, komoly tudományos munkával kiegészülve zajlik a csontleletek vizsgálata, illetve megszépül az Aranybulla-emlékhely környezete. Lesznek további terveink, van miért közösen dolgozni a következő években is. Az ritkán jó, ha megfordulunk, ám azt fontos látni, honnan jövünk, mik az alapok. És kell egy stratégia, egy vízió, ami mentén város, megye, ország előre tud menni. A történelmünkre az itt élők pártállástól függetlenül büszkék. Hiszem, hogy a közösség tagjai ezt is mérlegelve döntenek majd áprilisban.

A kiállítás körül volt némi fennforgás a nyilvánosságban, a kuratórium átalakítása nyomán több kutató is kiszállt a projektből. Mi történt?

VT: A kiállítás, illetve a megújult múzeumépület körül sosem volt vita, csak bizonyos tanulmányok, illetve azok egy kötetben való megjelentetése kapcsán voltak ellentétek. Ez azonban nem érinti magát a tárlatot, ami körül szakmai konszenzus van.

CSPA: Politikusként eszünkbe sem jutna beleszólni tartalmi kérdésekbe, annak azonban örülünk, hogy egy valóban fantasztikus és egyedülálló gyűjtemény jöhetett létre, amire mindenki, aki valamilyen formában segítette, támogatta a megvalósítást, joggal lehet büszke. Így a szakemberek, a tudósok, de a munkások is, akik részt vettek e csodálatos épület rekonstrukciójában, az új rész kialakításában. Mindez három intézmény együttműködése révén valósulhatott meg, mi, Székesfehérvár városa a szükséges források előteremtésében és a koordinációban tudtunk segíteni. Mindenkit arra biztatunk, különösen a fiatalokat, látogassák meg a kiállítást, és legyenek büszkék a nemzetükre, annak történelmére!

Meddig látogatható, és milyen különlegességeket vonultat fel a tárlat?

CSPA: Egyelőre három hónapig szól a kiállítás, de már most dolgozunk a hosszabbításon...

VT: Fontos köszönetet mondani a nagyköveteinknek is azért, hogy létrejöhetett ez a csodálatos teljesítmény.

CSPA: Valóban, hiszen

tíz ország mintegy hétszáz műtárgya tekinthető meg a múzeumban, a külügyi szakemberek nélkül ez nem ment volna.

Itt van a Fehérvárt említő tihanyi, továbbá a veszprémi és a pannonhalmi alapítólevél. De érkezett például Svájcból Árpád-kori zászló, ahogy más történelmi csodák is. Lényeges körülmény, hogy a múzeumot biztonságtechnikai szempontból is sikerült modernizálni. Messzebb van, de lélekben már készülünk 2031-re és 2038-ra, azaz Szent Imre és Szent István halálának ezredik évfordulójára. Székesfehérváron ez megtisztelő kötelességünk, amelynek nagy örömmel teszünk eleget.   

Rendre felmerül az egykori koronázó templom valamilyen formában való megjelenítése, akár felépítése. Ez továbbra is napirenden van?

VT: Ez a kérdés szerepel az Árpád-ház Programban is. Jövőre megnyílik a bazilika megmaradt köveit bemutató állandó kiállítás, abban az épületben kap majd helyet a kutatóintézet is. Szeretnénk aztán valamilyen formában érzékeltetni, láthatóvá tenni, milyen grandiózus, a maga korában is egyedülálló volt ez a templom. Nyilván nehezíti ezt a szándékot, hogy a Püspöki Palota az egyik torony és a bejárat helyén épült évszázadokkal ezelőtt. Szóval ez egy óriási kihívás, de állunk elébe!

CSPA: A nemzet történelmi bölcsőjéről beszélünk, ahol évszázadokig a legfontosabb állami és szakrális aktust, a királykoronázást végezték. Bármit is hozott utána a történelem vihara, ez a tény kötelez bennünket, hogy az immár romterülettel kezdjünk valamit. Három korszakból komoly építészeti dokumentációval is rendelkezünk, azt hiszem, egy nemzeti kormánnyal közösen érdemes és lehet azon gondolkodni, hogyan lehet innen továbblépni. Formálódnak elképzelések, a kutatás folyamatos.

Egy nemzetnek szüksége van az egységét is kifejező, történelmi pontokra.

Így kell ehhez hozzáállni, s akkor lehet megoldást találni az említett terület helyzetére.

VT: Nemcsak a kommunisták, korábban a Habsburgok is tettek azért, hogy kvázi eltemessék ezt a büszkeségre okot adó örökséget. A források szerint a Fehérvárnak sok szenvedést okozó török hódoltság után sem volt olyan rossz állapotban a templom, hogy mindenképp le kellett volna rombolni. Később teljesen beépült a terület, 1938-ban bontani kellett, hogy egyáltalán ki lehessen alakítani a Romkertet, a mai Emlékhelyet.

CSPA: Harminckét évvel a rendszerváltás után azonban már csak erre hivatkozhatunk: az elmúlt tizenkét esztendőben a lelkekben talán sikerült újraépíteni ezt a „templomot”, vagyis az igényt, hogy valóban történjen valami ezen a történelmi helyszínen. Hozzáteszem, az Aranybulla szerint Szent István napját Székesfehérváron kell megünnepelni, szerintem az államalapítás ünnepének Fehérvár-, s nem Budapest-központúnak kellene lennie, állami, egyházi és városi szinten egyaránt.

Vissza a mába: a baloldal szerint azért szükséges a kormányváltás, hogy az önkormányzatok visszakapják a szuverenitásukat és az anyagi lehetőségeiket. Mit gondolnak erről?

CSPA: Először is, 2019 ősze óta rossz irányba halad az önkormányzati világ, de ez nem a kormányzat hibája. Néhány kollégám ugyanis azóta úgy gondolja, jobb, ha a közjogilag összeférhetetlennek minősített települési és országos szintű politizálást összekeveri. Polgármesteri tisztségüket csupán dobbantónak tekintik, ami ugyan legitim, ám szerintem nem helyes magatartás. A polgármesternek alapvetően a helyi közösséggel van dolga. Másrészt

nem igaz, hogy a kormány kivételezne a fideszes vezetésű településekkel,

elég csak a huszonhárom megyei jogú várost érintő Modern Városok Programra vagy az önkormányzatok teljes adósságának konszolidációjára gondolni. Székesfehérvárnak például ma nem tartozásai, hanem tartalékai vannak, s nincs ezzel egyedül.

A koronavírus következtében fellépő gazdasági nehézségek ellensúlyozása kapcsán sem alkalmaztak kettős mércét?

CSPA: Kizárólag a gépjárműadót csatornázta vissza az államhoz a kormány, aminek a visszaadását támogatnám, lobbizni is fogok érte, ám nem beszélhetünk komoly tételről. Közben a kormány gazdaságpolitikája révén az iparűzési adó bevételünk megduplázódott. Ráadásul a 2021-es ipari teljesítmény még a 2019-es rekordévet is meghaladta – nem csak nálunk, hanem Budapesten is.

VT: Érdemes közbevetni, hogy bár a kormány ez utóbbi adónemet a kis- és közepes vállalkozások esetében megfelezte, azt nem vonta magához, hanem az érintetteknél hagyta. Vagyis ebből a települések helyi gazdasága tudott profitálni. Arról sem beszélnek a baloldali politikusok, mekkora kompenzációt kaptak az önkormányzatok az elmúlt hónapokban.

CSPA: Nyilván vannak megoldandó problémák az önkormányzati világában, ám én arra is emlékszem, hogy 2010 előtt azért adósodtak el a települések, mert egyre több feladatot kaptak, miközben a finanszírozásukat folyamatosan megvágták. Csak a fehérvári oktatásból egymilliárdot vontak ki. Nem lenne érdemes visszatérni ehhez a korszakhoz!

Az előző választásokhoz képest hat ellenzéki párt egy közös jelöltet állított, az MSZP-s Márton Roland személyében. Mik az esélyek?

VT: Világosak az erővonalak, egy az egy ellen a verseny. Nem igazán értem, hogy az ellenem induló jelölt hogyan nevezheti rozsdaövezetnek a várost, illetve miért ígéri, hogy ipari-technológiai központot csinálna belőle, miután már jó ideje az. Nincs olyan városrész, ahol ne történt volna jelentős fejlesztés az elmúlt évtizedben. Székesfehérvár képviselőjeként polgármester úrral immár tizenkét éve közösen dolgozunk, amit komoly előnynek tartok. Dolgoztam hat évig a Honvédelmi Minisztérium államtitkáraként, az elmúlt négy évben a külügyi tárcánál a polgári hírszerzés területén ugyanilyen beosztásban. A választókörzetem fejlesztése mellett tudom, mi a dolgom akkor is, ha Magyarország biztonságának megőrzése a cél.

Fotók: Ficsor Márton/Mandiner

Összesen 21 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
foldizs
2022. március 18. 12:29
Kacsoh Dániel allergiás az igazmondásra? A Magyarságkutató Intézetet még csak nem is említi...
Zalailáma
2022. március 18. 09:33
"egy háborúnak nincsenek győztesei, csak áldozatai” Ez egy újbalos, jóemberkedő bullshit. Jó lenne, ha a magukat jobboldalinak mondó politikusok mellőznék ezeket képmutató, üres frázisokat. Mindenki tudja, hogy ez hamis.
bunko_jobbos
2022. március 18. 08:54
„Több mint ezer éve itt vagyunk, tudjuk, egy háborúnak nincsenek győztesei, csak áldozatai” Tök jó szöveg, de sajnos nem igaz (az eleje igen, sőt). A háborúnak mindkét oldalon vannak áldozatai és győztesei is. Pl. a magyarországi zsidók a II. vh.-nak nagyban áldozatai, de aki túlélte, azok többsége kiment nyugatra vagy itthon az új rendszer építésében magas pozícióba jutott (nem csak az AVH-ban). A cipésztanonc, aki a háború előtt senki volt, az országot is irányíthatta azután. A román és magyar oldalon is sok ember meghalt a háborúban, de a végén rengeteg román kapott ingyenföldet Erdélyben, amit a magyaroktól vettek el. Igenis, minden háborúnak vannak nyertesei és vesztesei is. Persze a vesztes oldalon rosszabb az arány, de a nyertesen sem sokkal jobb a helyzet. Egy "nyertes" szovjet katona a háború után elkerülhetett a Gulágra is. Egy vesztes német meg lehetett a BMW gyár főmérnöke évtizedekre. Egyetlen egy háborúnak nem lennének nyertesei, a totális atomháborúnak. De, a baktériumok talán.
boronafal
2022. március 18. 08:41
Egy pillanatra azt hittem, Völner Pál mosolyog a képen.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!