„Van néhány tízmillió ember, akinek elege van sok dologból” – mondja Salát, de mint hozzáteszi, a különböző ügyek miatti tüntetések gyakoriak azért, ettől nem rendül meg a rendszer.
Arra a kérdésre, hogy milyen párhuzamosságok, hasonlóságokat lát az Iránban és Kínában zajló tiltakozáshullámokban, a Kína-szakértő úgy reagált: Kína az elmúlt negyven évben megnegyvenszerezte a GDP-jét, emberek százmilliói törtek ki a nyomorból, az ország történelmének a legvirágzóbb időszakát éli, így egészen a covid-járványig a pekingi kormányzat támogatottsága magas volt. „A középosztály 4-500 milliósra növekedett, ez a réteg olyan szinten él, mint mi” – magyarázza Salát Gergely, majd hozzáfűzi: a járvány ezt a középosztályt sújtotta leginkább.
Van-e értelme a demokrácia-deficit kifejezésnek Kína esetében?
„Nincsen tömeges igény az ilyesmikre. De lehet, hogy lesz – Tajvanon sem volt igény, most pedig remekül elvannak a többpártrendszerben” – magyarázza a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója. Salát szerint a kínai fiatalok nacionalisták, a nemzeti építkezés folyamatának elején járó ország Kína, és mivel az állami propaganda a demokráciát és az amerikai befolyást összemossa a fejekben,
nincs nagy igény a kínaiak körében a nyugati típusú demokratikus berendezkedés iránt.
A párt több évtizede azt üzeni a lakosoknak, hogy Kína túl nagy egy demokrácia megteremtéséhez, és hagyományai sem teszik lehetővé ezt. „A kínai társadalom nem alkalmas arra, hogy egy demokráciát működtessen. Annyi széthúzó erő van, annyira eltérnek a tartományok, régiók, társadalmi rétegek érdekei, és annyira hiányzik az ügyek demokratikus intézésének hagyománya, hogy rövidtávon nincs esély a demokratizálódásra” – fogalmaz a kutató.
A gazdasági fejlődés, a technológiai ugrás, a középosztály megerősödése elfedte ezt a problémát. „Ha egy kínait megkérdezünk, hogy mi a 10 legfőbb problémája, az első 10-ben nem lesz az, hogy nincs demokrácia, vagy hogy nem érvényesülnek az emberi jogok” – teszi hozzá Salát Gergely.
A Tienanmen téri vérengzést követő időben köttetett egy kimondatlan alku a pártvezetés és a társadalom között, amelynek lényeg az, hogy lehet vagyonosodni, az állam biztonságot nyújt, cserébe az emberek nem követelnek kiterjedt politikai szabadságjogokat – ezt
a konszenzust a zéró-covid-politikával mondta fel ideiglenesen a hatalom,