Egy kocka csokoládé életeken átívelő története

2016. március 12. 09:58

A 83 éves Francine Christophe videóban emlékszik vissza arra a kocka csokoládéra, amit a bergen-bergeni koncentrációs táborban eredetileg neki szánt az anyja, ám végül egészen más lett a sorsa. A videó részlet Yann Arthus-Bertrand Human című filmjéből.

2016. március 12. 09:58

 

Összesen 119 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Türelem
2016. március 13. 20:02
Szomorú, hogy még ma is vannak akik kétségbe vonják a megsemmisítő táborok tényét, hogy ott ártatlan gyermekeket, időseket és felnőtteket öltek meg származásuk, hitük miatt. Katolikusként mondom, hogy szégyelljék magukat a holokausztot megkérdőjelezők.
Aerion
2016. március 13. 18:02
Roppant fatális történet, még az is lehet, hogy igaz. Egy viszoint biztos, a szív szakad meg rajta, ami éppen és pontosan illeszkedik a mai polkorrekt agymosott-liberális világképbe. Ne értsen félre senki, ezzel semmit nem kívánok relativizálni, Bergen-Belsen (és nem bergen-bergen) nem megsemmisítő, hanem munkatábor volt, ott a foglyok nem a tömeges kivégzés, hanem alapvetően betegségeek miatt haltak meg, aminek meg a higiéniés és az életkürölmények voltak okai. Ezekért viszont a táborőrés volt a felelős, akinek meg felsőbb vezetés adott parancsot. Mindensetre lehetőség volt teherbe esni, lehetőség volt szülni, lehetőség volt saját tulajdonra, és lehetőség volt a túlélésre. De nem mindenkinek. Anna Frank például meghalt. Hadd osszak meg valamit veletek. Én jártam az Auschwitzi táborban, az élményhatás egész érdekes pszichés folyamat volt a részemről. Amikor beléptem a táborba szinte vidám voltam, semmi rossz érzésem nem volt, aztán hirtelen kezdtem jóllakni az élménnyel, rohamosan fullasztóvá vált, aztán rendkívül rossz érzésekkel töltött el, végül döbbenetes sivárságot, a halál elemi folytását éreztem mindenhol. Hányinger kerülgetett és boldog voltam, amikor végre kiléphettem arról a helyről. Egy perccel sem lettem volna képes tovább ott maradni. Soha többé nem kívánok oda visszamenni. Állítom, hogy az egyik legborzalmasabb hely a világon. A töténethez tartozik, hogy Birkenauban nem ismétlődött meg az Auschwitzi élményem, iszonyú éhség fogott el, és életem eddigi marhapörköltjét ettem a birkenaui tábor kerítése mellett, közvetlenül egy őrtorony tövében. Fehér kenyérrel. Bergen-Belsenben nem jártam, talán egy nap oda is elmegyek.
bajai
2016. március 13. 17:14
A nő nem magyar állampolgár így nem ítélhető el. De vajon a Mandiner a közléssel nem követte-e el a holokauszttagadást?
Hora
2016. március 13. 12:50
Vajon amikor a következő világhatalom uralja a médiát és egyebeket pl. Kína(?)- akkor mi fogja meghatározni a filmipart, közbeszédet- melyik nagy kínai szenvedéstörténet? Merthogy egy birodalom sem örök, jön a követkő majd ...1x.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!