Sematikus világ

„A világ milliárd színárnyalatát és vibráló változatosságát képtelenség befogadni. Az ember ezért sematikusan gondolkodik, az általa ismert fogalmakkal írja le a távoli, ismeretlen világot is, így könnyebben eligazodik. Ha pedig valaki politikus, akkor vissza is tud élni ezzel a gondolkodásmóddal, főleg ha épp háborúban áll. Az ukrán külügyminisztérium Orbán Viktor lapunknak adott interjújára reagálva azt írta, hogy a magyar miniszterelnök használja ki szoros kapcsolatait Oroszországgal, hogy Moszkva vonja ki csapatait Ukrajnából és szűnjön meg az agresszió. Érvelésük szerint ha ezt nem teszi meg a magyar kormányfő, azzal közvetetten az orosz győzelmet segíti elő, így jelenleg a magyar politika az ukrán vereséget akarja elérni.

Ez az a sematikus gondolkodásmód, amely a háborús propaganda velejárója. Mindenben csakis a mi akaratunk érvényesülhet, nincs más látásmód, nincs más érdek, csakis a miénk. Ha valaki nem lesz száz százalékig a mi álláspontunk kiszolgálója, az ellenség így az agresszor szekértolója. 

Pedig egyértelmű, hogy a magyar miniszterelnök természetszerűleg nem lehet Ukrajna tökéletesen elkötelezett híve, minthogy az ő feladata, megbízatása, hivatása a magyar érdekek megvédése. Erre esküdött fel és ezt képviseli 2010-es hivatalba lépése óta folyamatosan. 

Nagyon könnyű manapság szövetségi hálózatokban gondolkodni, azaz a NATO és az EU egy tömbként viselkedik és menetel egyazon cél felé, de soha nem volt ez igaz, és az a színes vibrálás ezekre a szövetségekre is jellemző. Nem akarja azt Franciaország, amit Törökország, csak időnként érdekeik egy irányba mozgatják őket. Ahogy Magyarország és az Egyesült Államok is szoros szövetségesek, bajtársak, ugyanakkor egy, a tengeren túl elterülő szuperhatalom és a háborús zónával közvetlenül határos közép-európai, mérsékelten gazdag ország együttműködése sosem lehet kiegyensúlyozott.”

Nyitókép: OLIVIER DOULIERY / AFP