Orbán a választást valószínűleg nem veszti el

„OV a választást – bár ezt biztosan nem tudhatjuk – valószínűleg nem veszti el, de sok dolgot elveszít ezekben a napokban. Az oroszok ukrajnai háborúja a választási eredményeknél erősebben befolyásolja a miniszterelnök jövőjét, lehetőségeit.

Elveszti az »utcai harcos« régóta rajzolt imázsát. A 2008-as megszólalásaiban elvi alapon beszélt az orosz agresszióról (»figyelembe véve minden orosz válaszlépést, az olaj-, a benzin- és a gázár kérdését is beleértve, nekünk itt és most világos erkölcsi alapállást érdemes elfoglalni«), ma teljesen másképp. Nincs azzal semmi baj, ha valakinek a »rezsicsökkentés« minden másnál fontosabb, de ez egy másik álláspont, egy másik brand: nem véletlen, hogy '48 vagy '56 hőseit sem az árstop megvédése miatt ünnepeljük. Arról nem is beszélve, hogy aki békeidőben rajongott a harcias retorikáért, aki Brüsszelbe állandóan háborúzni járt, aki mindig puskaporszagot érzett a levegőben, most a béke halk szavú apostola lett. Mondom: nem jobb vagy rosszabb, vagy inkább: sikeresebb vagy sikertelenebb szerep ez, csak más, ezek után nehéz lesz majd (értsd: kevésbé lesz hiteles) a háború után újra katonásat, szabadságharcosat játszani.

Elveszti a nagy stratéga, mindent több lépéssel előre látó politikus képét. Nyilvánvaló, hogy – egyébként más európai politikusokhoz hasonlóan, de az amerikai vezetéssel szemben – a magyar miniszterelnök nem számított háborúra. Pedig sokan azt gondolták, hogy a mindenki másnál jobban lát a pályán, hogy nem érheti meglepetés. Február 12-én az évértékelőn ezt mondta: »Ezért vállalkoztam békemisszióra Moszkvában. A befagyott kapcsolatok jegét fel kell törni, és utat kell nyitni a tárgyalásoknak. Igaz, hogy Magyarországnak nincs atommeghajtású jégtörő hajója, de csákányunk azért van, és néha egy repedés is elég, hogy felszínre törjön a józan ész.« A 2010 utáni magyar orosz-politika azon a meggyőződésen alapult, hogy Putyin nem fogja átlépni a határokat (átvitt értelemben és szó szerint értve egyaránt), és ezért lehet vele üzletelni, sőt barátkozni is. Az évértékelő beszédében így fogalmazott a miniszterelnök »NATO- és európai uniós tagok vagyunk, és közben kiegyensúlyozott politikai viszonyt és gazdasági kapcsolatokat ápolunk Oroszországgal. A magyar példa bizonyítja, hogy ez lehetséges.« Ma már tudjuk, hogy egy darabig biztosan nem lesz lehetséges. Az orosz-kapcsolat (benne Pakssal és még sok minden mással) 2022-re a 12 éves kormányzás legnagyobb kudarca lett.”

Nyitókép: Földházi Árpád