A contra-aquincumi vártán

2021. szeptember 09. 07:23

Gaius légiós tűnődései Contra-Aquincum bástyáján Róma 1021. esztendőjében, amit a keresztények a 269.-nek mondanak.

2021. szeptember 09. 07:23
null
Rajcsányi Gellért
Mandiner

Gaius légiós tűnődései Contra-Aquincum bástyáján Róma 1021. esztendőjében, amit a keresztények a 269.-nek mondanak

 

Előttem a Barbaricum, mögöttem az Imperium; előttem a Barbaricum, mögöttem az Imperium, nem felejtem, nem felejthetem; én, Gaius az őrszeme vagyok, Contra-Aquincum a bástyája; mögöttem a Danuvius, birodalmunkat, hagyományainkat, hitünket és népünket századok óta védő folyam,

ami csak áramlik megállíthatatlanul, mint a felhők Pannonia egén, mint a barbárok a határaink mentén…

Előttem a Barbaricum, ameddig a szemem ellát e sötétedésben, vizenyős mezők terülnek el; télen néhány vad lovas jött onnan, a mocsáron túli, élhetetlen homokpusztákról, botokkal támadtak ránk, azt hitték, ettől megfut majd Róma serege, hahh, lendületből öltük le a lovaikat, víz alá nyomtuk őket; apró termetű, koszvadt, szarszagú nyomorultak voltak, nem ismerték a fürdést és a magasabb harcművészetet; ki tudja, melyik néphez tartoztak, nem értjük az ugatásukat, ahogy ők se a mi kifinomult nyelvünket; de megvédtük magunkat…

Mert mögöttem az Imperium, a Danuvius túlpartján egy jó sétára Aquincum dicső városa széles útjaival, pompás házaival, messzi vidékekről származó portékáival és nőivel, a minap is jó dolgom volt eggyel, aztán a fürdőben áztattam tagjaimat, drukkoltunk az arénában annak a trák óriásnak, akit már harmadik éve nem tudott legyőzni a többi rá küldött gladiátor…

De egy ideje nem hagy nyugodni valami – nem vagyunk-e mi is csak gladiátorok, Róma légiósai Britanniától Syriáig, ismeretlen hatalmasok játékkatonái, hol megfizetve, hol nem, hol a barbárokkal, hol sajátjainkkal küzdve, ide-oda küldözgetve, hogy eljátsszuk a hős katona szerepét?

Hát én is itáliai vagyok,

jó húsz éve már, hogy ifjúkoromban láttam Rómát, a ludi saeculares napjaiban, az ezeréves város ünnepén;

Philippus Arabs volt akkor a császár, egy syriai katona a Caesarok örökében, de meg kell hagyni, megadta a módját a mulatságnak, vagy ezer gladiátort meg mindenféle vadállatot vágtak le a Colosseumban; ott voltam, folyt a vér és az ingyenbor, és zabált a nép, és ünnepelték az arab császárt, amíg aztán egy évre rá el nem vágták a torkát az ellene forduló katonái…

És azóta is mindig ugyanaz, jön egy katona, ígér mindent, császár lesz belőle, de nem tudja a népet és katonáit kifizetni, elvágják a torkát; jön az újabb, ő is elbukik; már csak röhögünk itt, a végeken, hogy előbb ér ide az új császár halálának, mint hatalomra kerülésének híre…

És mögöttem az Imperium, a birodalom áll, de valami már megváltozott az emberekben, valahogy eltűnt a tartásuk, az egyik a mának él, dőzsöl, utazgat, kincseket halmoz fel, gúnyolja a régi isteneket, és nevet rajtunk, szegény katonákon, a másik meg a mára se gondol, csak a halálra; a feleségem sem jött velem ide Pannoniába, otthon maradt Mediolanumban, a Krisztus-hívő zsidók szektájába jár, és

olyan ostobaságokkal tömi fiam fejét, hogy fordítsa oda az ellenségnek a másik orcáját is,

meg ne foglalkozzon e világgal, mert halála után jön majd az igazi élet; hát nem csoda, hogy fiam nem lett katona, otthon heverészik anyja mellett, csak mosogat, söpröget, tereget, mint valami olcsó rabszolga…

Hát áll még a Birodalom, fontoskodik a senatus; mégis, egykor a barbárok előttünk voltak, Róma meg mögöttünk, de a barbárok már beköltöztek a Birodalomba, mögöttünk szervezkednek, idegen kultuszokat terjesztenek, mégis hivatalt kapnak, és parancsnokságot a seregben, de fogják ők védeni Rómát a saját vérüktől? A másik meg Krisztus-hívőnek áll, eldobja fegyverét, és azt mondja, téríteni megy a barbárok közé, a levágott fejét kapjuk vissza egy lándzsa hegyén…

Barbárok előttünk, barbárok mögöttünk, barbárok fölöttünk, de hiszek még abban, amit hittem,

ez az én vártám, ez a bástyám, itt állok, mást nem tehetek; és ha megérem a leszerelést, talán lesz egy kis szőlőm és méhesem a Pelso tó fölötti dombokon, nézek majd napnyugatra, a zöldeskék víztükörre, és hinni fogom, hogy Róma örök és a Birodalom... (Nyíl suhan a kinti sötétségből. Gaius légiós eldől. Más nem áll a helyére.)    

 

A cikk a Mandiner hetilap Utolsó Figyelmeztetés rovatában jelent meg először

Összesen 101 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Marcus Gravius
2021. szeptember 09. 16:30
Kitűnő! Köszönöm Gellért! 10000/10000 A múlt hétvégén remek volt az aquincumi római napok!
Cassi
2021. szeptember 09. 13:43
Szörnyűek ezek az erőltetett történelmi analógiák, semmit sem tud kezdeni a szerző a ténnyel, hogy akkor éppen mi voltunk a keresztényeket mészároló barbárok.
tintapaca
2021. szeptember 09. 13:40
Ha jól tudom, a szerző édesapja valóban a Pelso partjának lankáján, a Töreki temetőben nyugszik. (Áthallás) Ismertem, ha nem hal meg hirtelen, az első FIDESZ-kormány minisztere lehetett voloa. Róma bukása a romanizált Nyugat- és Dél-Európa bukása volt, de párhuzamosan felemelkedett a kelet, Konstantinápoly, a Bizánci Birodalom. Most a liberális nyugat bukását láthatjuk, a kelet eurázsiai óriásainak felemelkedése mellett, ahová mi is meghívást kaptunk. Kelet és Nyugat Róma nem harcolt egymással, de a Kelet-Római Birodalom visszasfglalta Dél-Itáliát és Észak-Afrikát a barbároktól.
Akitlosz
2021. szeptember 09. 12:16
LEGIO AETERNA VICTRIX! ROMA O ROMA! SIT ITALICA SVA VIS, NOSTRVM MVNVS PATRI MARTI. LEGIO AETERNA, AETERNA VICTRIX! ROMA O ROMA! SVPRA TERRAM BRITANNORVM VOLAT AQVILA LEGIONVM. LEGIO AETERNA, AETERNA VICTRIX! ROMA O ROMA! A FERVENTI AESTVOSA LIBYA VOLAT AQVILA LEGIONVM SVPRA TERRAM BRITANNORVM.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!