A lefejezés rendben van?

„A 25 év alatti fiatal francia muszlimok 57 százaléka úgy véli, hogy a saría törvényeknek magasabb rendűnek kell lenniük a köztársaság törvényeinél. A katolikusok mindössze 15 százaléka gondolja úgy, hogy az egyházi törvények fontosabbak lennének a nemzeti törvényeknél. A magukat muszlimnak valló francia emberek 75% -a azt állítja, hogy támogatja a »feltűnő vallási szimbólumok viselését«. Ki is áll vesztésre? A Francia Köztársaságban a XX. század eleje óta töretlenül és folyamatosan érvényesül az állam és az egyház elválasztásának elve. 1905-ben törvénybe foglalták, hogy az állam garantálja az istentisztelet szabad gyakorlását, és előírja azt az elvet, amely szerint az állam nem ismer el és nem támogat egyetlen vallást sem.

Az úgynevezett laicitás a francia köztársasági alapeszményként rendkívül fontos: az alapelv, hogy a társadalom, a politika és a kultúra ne kerüljön egy adott egyház, vallás vagy ideológia teljes befolyása alá, mintegy száz éve határozza meg a francia politikát és a közéletet. (Például erre az elvre hivatkozva távolították el Szent II. János Pál pápa köztéri szobrát egy francia kisvárosból – Ploërmel egyik közteréről – 2018-ban.) A laicitás elve persze alapjaiban rengeti meg az iszlám szigorát és konzervatív nézőpontját is. Az iszlamisták ezért úgy érzik, vesztésre állnak velünk, keresztényekkel szemben. És éppen ez az, ami a szélsőségesen brutális, felfoghatatlanul erőszakos, gyilkos reakciókat is életre hívja.

Ami nekünk érték, az számukra értelmezhetetlen. A törvény szó ugyanis mindkét kultúrában teljesen mást jelent. Az egyik oldalon a vérbosszú normális, a másik oldalon hátborzongató és elfogadhatatlan. Itt tartunk ma, 2020-ban, Európában. Az öreg kontinensen, ahol az emberi szabadság illúziójának először túlidealizált, majd teljesen félreértelmezett és mindenek fölé emelt ethosza, a szélsőségekbe hajló liberalizmus szisztematikusan átvette a hatalmat a normalitás felett. S mára teljes önfeladássá, önmagunk felszámolásává silányult a félremagyarázott szabadságeszme...Illene fölfogni végre: Magyarországon az utolsó pillanatban vagyunk. Ha nem leszünk észnél, s egyszer kiengedjük a szellemet a palackból, soha nem tudjuk majd visszakergetni...Ha van rá fogékonyság – megdöbbentő részletekkel –, ma este, ugyanitt folytatjuk...”