Magyar Golgota – magyar Feltámadás

2020. október 06. 15:19

Bár időről-időre kisebb rongálások érik, és vele szemben Avram Iancu és társainak szobrai helyezkednek el, a Magyar Szabadság emlékműve mégiscsak áll.

2020. október 06. 15:19
Máthé Áron
Máthé Áron
Mozgástér blog

„1849 őszén a magyarok személyes ügyként siratták a szabadságharc leverését. A pártviszályoktól, egyéni ambícióktól, és főként a közel-külföld, vagyis Bécs lenéző elnyomásától szenvedő nemzet nagy pillanata volt az 1848 őszén kezdődő szabadságharc.

Nyugodtan lehetünk pongyolák, és mondhatjuk: össznépi vállalkozás volt. Ugyanis a Pozsonyban ülésező utolsó reformkori országgyűlés 1848. március 18-án (három nappal a Pest-Budai forradalom után) felmentette úrbéres szolgáltatásai alól a jobbágyságot, és a volt jobbágy tulajdonába adta az úrbéresként és úrbérpótló szerződés alapján birtokolt földbirtok-állományt, vagyis a jobbágytelkeket. A földbirtokosok kárpótlását az államkincstár terhére rendelték el. Ezzel még az április törvények előtt sikerült a nemzeti mozgalomnak komoly tömegbázist szerveznie.

És másfél évvel később, úgy tűnt, hogy hiábavaló volt ez a nagy erőfeszítés. A nemzeti és népi felemelkedés útja elzáródott, a közös harc rossz véget ért. A Habsburg-rezsim a tizenhárom vértanú kivégzésével azonban öngólt lőtt. Rövidlátásuk sikeresen sűrítette egy pontba a magyar tragédiát és emelte szinte bibliai magasságokba. »Őt [Damjanichot] miután Vécsey gróf is követte, a borzasztó spectaculum megszűnt, vagyis inkább csak most tűnt fel egy borzasztó, szívet repesztő látomány. Kilenc oszlopon, kilenc tábornok, velők annyi család öröme örökre eltemetve« – írta az aradi ferences kolostor naplójába a rendház szerzetes főnöke, aki a tábornokokat utolsó útjukra kísérte.

Ez volt a 19. század magyar Golgotája.

Csakhogy a magyar nemzet nem tett le a céljairól. Még a világosi fegyverletétel előtt Kossuth azt írta, hogy: »nincs többé remény, hogy az egyesült osztrák és orosz nagyhatalmasságok ellen az önvédelem harczát siker reményével folytathassuk.« De hamarosan kiderült, hogy ezt mindenki úgy érti, hogy ugyan pillanatnyilag nem lehet fegyverrel harcolni, viszont a fennálló helyzetet ideiglenesnek kell tekinteni. Magyarország beolvasztását a Birodalomba mindenki egy átmeneti állapotnak fogta fel, és ugyan nem rövid idő alatt, de két évtized múlva kiderült, hogy a magyaroknak volt igazuk.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 6 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Vakfolt
2020. október 07. 07:45
És 170 évvel később ugyanitt tartunk, megint be akarnak minket olvasztani a fostégelyben.
Karvaly
2020. október 07. 02:12
Jó cikk. Érdemes elolvasni teljes terjedelmében.
Gyéressy Károly
2020. október 06. 21:05
Kik azok a suttyók, akik erre nem tetsziket nyomnak?
Mich
2020. október 06. 17:23
"ugyan nem rövid idő alatt, de két évtized múlva kiderült, hogy a magyaroknak volt igazuk" Ez lesz megint, kb 10 év múlva...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!