Európa pokla

„Amikor valaki felkerekedik a távoli Ázsiában, azzal a feltett szándékkal, hogy ő bizony átkel a sok-sok határon, amíg a zöldellő Európába nem ér, kerül, amibe kerül, lelki szemei előtt a Champs-Élysées, a Trafalgar tér vagy a Brandenburgi kapu lebeg, no meg az ott nyüzsgő tömeg, amely habzsolja az egzotikus húsételeket. Ebben az idealizált világban nincs Moria. Moriának valójában nem szabadna léteznie, ha már 2020 van, és Európa komolyan veszi magát. De Moria mégis létezik, egy valaha tündéri görög szigeten áll. Egyike azon menekülttáboroknak, amelyek az uniós menekültstratégia valódi arcát mutatják.

Moria lángol. Túlzsúfolt és halálos tábor ez, ahol bármi megtörténhet és meg is történik az oda bezárt emberekkel, hiszen nem lehet 13 ezer kétségbeesett embert folyamatosan felügyelni a háromezer főre tervezett táborban. Nem tudni, felgyújtották-e a tábort, mert ez volt a legújabb ötlet, hogy kiszabaduljanak onnan, de jó eséllyel nem véletlenül csaptak fel a lángok. Az a 13 ezer ember ott Moriában élt újdonsült szerzett jogával, amelyet elégszer a fejébe vertek az elmúlt öt évben: jöhet Európába, hiszen valami miatt az öreg kontinensen élni az egész emberiség alapvető joga. A nagyon liberális és emberbaráti Európa így megmutatta, milyen is az elképzelt segítség. Mert mindig ott vannak azok az apró betűs részek, amelyeket senki se olvas el.”