A polgármester jegyzetei

„Még erős gazdasági háttérrel rendelkező városok is brutális – Székesfehérvár esetében 18,5 milliárd forintnyi – adósságot halmoztak fel, felelősségi területeik közül több katasztrofális helyzetben volt, fejlesztésekre pedig elvétve jutott pénz, sok esetben ráadásul nem is arra, amire a település szíve szerint fordította volna. 2010-ben, a második Orbán-kormány joggal indította el tehát az önkormányzati szektor teljes újraértékelését, azonban mint minden áttervezés, ez is visszaállította a magyar önkormányzatiság óráját, vagyis az intézményrendszer, a működések és általában az önkormányzatok szerepének meghatározásával kellett újrakezdeni. Természetes, hogy filozófiai, politológiai és jogi viták sokasága előz meg, kísér, követ egy ilyen átalakítást, azt azonban érdemes tudatosítani: az elméleti diskurzus pont nem érdekli a polgárok többségét.

Ők feladatokat, problémákat látnak a környezetükben, amiket meg kell oldani, lényegtelen, hogy az az önkormányzat, a járási hivatal vagy a kormány hatáskörébe tartozik jogilag. Az azonban már lényeges, hogy a polgárok elsöprő többsége számára a kormány elérhetetlen távolságban van, a járási vagy kormányhivatalok elsősorban az személyes okmányok intézésének helyei, az egyedüli elérhető, hatalmat megtestesítő »problémamegoldó« az önkormányzat, az önkormányzati képviselő és a polgármester. Magyarul bármennyit lehet vitatkozni önkormányzati szerepen, finanszírozáson, autonómián és feladatokon, a polgárok rég eldöntötték ezt a kérdést: amit a településükön érzékelnek problémaként, az szerintük az önkormányzat feladata. Szerencsés esetben az önkormányzat hatáskörében van a gond és a polgármester vagy a képviselő dönteni tud és meg tudja azt oldani.

Amennyiben nem, a polgármesternek akkor is kötelessége közvetíteni a polgárai akaratát más szervezetek felé, de az önkormányzat szerepe – legalább közvetítőként – ekkor is kijelölésre került a demokrácia alfája és omegája, a polgár által. Ráadásul a helyben ügyet intéző szereplők közül közvetlenül az emberektől származó legitimitása csak az önkormányzati vezetőknek van. A demokráciát és az államot tehát egy cselekvőképes önkormányzati rendszer csak erősíteni tudja. Az erős állam elképzelést álláspontom szerint nem gyengíti, hanem kifejezetten szolgálja az erős önkormányzatiság. A települési élet megszervezésének legjobb terepe ugyanis az önkormányzat. A helyi ügyeknek helyben kell eldőlnie. Nem államigazgatási szerveknél, nem hatóságoknál, hanem az önkormányzatiságon belül. Meggyőződésem, hogy ez demokratikus, ez hatékony, és ez felel meg a keresztény szubszidiaritás elvének.”