Hét korai lecke a koronavírusról

„»Milyen különös napokon élünk« – írta nekem egy spanyol barátom tegnap – és valóban azok. Nem tudjuk, mikor ér véget a Covid-19 világjárvány; nem tudjuk, hogy véget ér; és jelenleg csak spekulálni tudunk a hosszú távú politikai és gazdasági hatásairól. A válság idején a bizonytalanság fertőzött meg bennünket. De van legalább hét dolog, ami miatt ez a válság nagyon különbözik az előzőktől.

Az első lecke az, hogy a 2008–2009-es pénzügyi válsággal ellentétben a koronavírus kikényszeríti a »nagy kormány« visszatérését. A Lehman Brothers összeomlása után sok megfigyelő úgy gondolta, hogy a válság által okozott bizalmatlanság a piacon nagyobb hithez vezet a kormányba. Ez a koncepció nem volt új: 1929-ben, a nagy gazdasági válság után az emberek erőteljes kormányzati beavatkozást követeltek a piac kudarcának kiegyenlítésére. Az 1970-es években fordítva volt: az emberek csalódottak voltak a kormányzati beavatkozás miatt, így újra elkezdtek hinni a piacban. A 2008–2009 közötti paradoxon az, hogy a piaci bizalmatlanság nem vezetett a nagyobb kormányzati beavatkozás igényéhez. A koronavírus nagymértékben visszahozza a kormányt. Az emberek támaszkodnak a kormányra, hogy szervezzenek kollektív védelmet a világjárvány ellen, és a kormánytól várják, hogy megmentse a süllyedő gazdaságot. A kormányok hatékonyságát most az képezi, hogy képesek-e megváltoztatni az emberek mindennapi viselkedését.”