Nem ránk tartozik

„Most pedig következik a döntő menet, amelyben magyar szempontból csupán a kisebbik rossz alternatívája maradt. Hogy melyik lenne az, s miért, azt igen nehéz megállapítani. Egyébként is: mi közünk nekünk a román államfő-választáshoz? A történet nem rólunk szól, ne is ártsuk bele magunkat. Főleg aktuálpolitikai meggondolásból, pártpolitikai játszmák – még ha magyar párt érdekeiról is van szó – játékszereként. Mert azt, gondolom, senki erdélyi magyar ember – még ha politikus is – nem gondolhatja komolyan, hogy cseppet is érdekelné, érdekelhetné – legalábbis az adott történelmi-társadalmi körülmények között – egy román államfőt az erdélyi magyar nemzeti közösség boldogulása. Inkább a sorsrontásban lenne érdekelt. Legalábbis a történelem ezt bizonyítja.

A választópolgár számára ilyen esetekben jönne jól a politikum bölcs eligazítása. Csak hát mit mondjon az erdélyi magyar politikus, amikor jószerével maga sem tudja? Meg aztán: ki hisz manapság a politikusoknak? Különösen Romániában. Kelemen, még az első forduló előtt, arra az újságírói kérdésre, hogy miért nem veszítik el a szavazatukat, ha a nevére ütik a pecsétet, a következőt válaszolta: »azért, mert ez a jó választás.« Világos beszéd. Vagy mégsem?

A vasárnapi szavazás előtt azonban már tanácstalanok az RMDSZ »voksolás-ügyi szakértői«: annyi mondanivalójuk van az általuk – igaz, csak egyharmad arányban – felcsigázott erdélyi magyaroknak, hogy szavazzanak lelkiismeretük szerint. Úgy mellékesen: hát nem lett volna jobb, ha szintén a polgárok lelkiismeretére bízzák, hogy részt vesznek-e az első fordulóbeli szavazáson vagy sem?

Hogy melyik opció jelentheti a kisebbik rosszat, arról szemérmesen hallgatnak. Azaz mégsem, hisz az RMDSZ elnöke bevallotta: ő személy szerint Iohannisra adja szavazatát… Igen, arra a szász származású, a románnál is románabb politikusra, aki szerint Romániában az etnikai kérdést példásan megoldották.  Aki annak idején megtagadta a székely zászló átvételét.”