Miért aggódnak a székelyföldi román“civilek”?

„éhány éve Hargita megye prefektusa, Adrian Jean Andrei amiatt kesergett – s követelt azonnali kormányintézkedést a helyzet orvoslása érdekében –, hogy vészesen »fogyik« a román a régióban. A kormány helytartója szerint míg 1992-ben 48 948 román élt a két megyében, 2021-re már csak 28 926-an lesznek, ami bő 40 százalékos csökkenést jelent. Hogy milyen számítások alapján jött ki neki ama két esztendővel későbbi időpontra saccolt szám, arról egy szót se ejtett. Hasonlóképpen aggodalmaskodott azóta többször is Kovászna és Hargita megyék ortodox püspöke is.

Azt is rendre nehezményezik, hogy »a Fidesz meghosszabbított karjaként működő RMDSZ«  szinte önállóan adminisztrálja a két székely megyét, miközben »a lenézésig nem veszi figyelembe« a román közösség érdekeit.

Könnyen elképzelhető, hogy a társaság tagjai mennyire örültek – a helyi székely lakosság etnikai érzékenységének esetleges tiszteletben tartása meg sem fordult a fejükben –, amikor hírét vették, hogy a magyargyűlölő hangnemre váltó fő kormánypárt törvénnyel kényszerítené a magyarokat Trianon megünneplésére.

S hogy nem maradjak adós a címben megfogalmazott kérdésre a válasszal: szerintem nem másokat, hanem önmagukat, pontosabban: etnikai hovatartozásukból fakadó kiváltságos helyzetüket féltik elsősorban.”