Versenybringa

„Fontos eleme volt a tegnapi gazdasági évnyitónak, hogy beszédében nem számokkal dobálózott a miniszterelnök, nem sorolta az eredményeket, hanem csak annyit mondott, amit elértünk, az már valami. Hozzátette, nem szabad elégedetten hátradőlnünk, mert akkor ellustulunk, és akkor ismét elmegy mellettünk a világ. Hogy ez ne történjen meg – fogalmazott – még többet kell dolgoznunk, »mert ha nem tekerjük, eldől a bicikli«.

Ha viszont tekerjük, akkor jó eredményeket érhetünk el, most jók az esélyeink, hiszen a magyar gazdaság tavaly majdnem három százalékkal jobban bővült, mint az uniós átlag, amely két százalékon szerénykedett.

A miniszterelnök arra is felhívta a figyelmet, hogy a mai gyerekek életkilátásai nagyon jók, és évtizedek múltán nekik kell majd átadni a vállalatokat. Viszont figyelmeztette a maiakat, a sikereiknek nem lesz értelme, ha a fiatalok olyan világban veszik át a cégeket, ahol nem lesz jó élni. Márpedig sokan vagyunk, akik úgy gondolják, és azt is akarják, hogy Magyarországon évtizedek múlva is jó legyen élni.

A versenyképességi csomagban megfogalmazott célok világosak: fenn kell tartani az osztrák, német növekedéshez képest plusz kétszázalékos gazdasági növekedést, teljesen magyar kézben kell tartani az államadósságot, meg kell duplázni a lakossági állampapírok állományát. Ugyanígy meg kell duplázni a GDP-arányos hitelállományt egészséges szerkezettel és fix kamatozással, az államadósságot 2022-re hatvan százalék alá kell szorítani, be kell vezetni az egy számjegyű személyi jövedelemadót. Mindemellett pedig kiemelt cél, hogy évente száztízezer magyar gyermek szülessen.

Hogy ezek nagy célok? Természetesen, azok. De a versenyképességi programban minden megvan ahhoz, hogy el lehessen érni őket. Most már csak taposni kell a pedálokat.”