Közös lista vagy közös lista

"Épp egy esztendeje adtam közre két részben az ellenzéki összefogást sürgető terjedelmes cikkem az akkor még létező Magyar Nemzetben. Egy hónapra voltunk a hivatalos választási kampány kezdetétől. Az ellenzéki pártok vakon meneteltek az újabb katasztrófa, az újabb megsemmisítő választási vereség felé. Látni való volt, hogy semmit sem tanultak a 2014-es kudarcból, azóta sem néztek szembe a valóságos helyzetükkel, és ha csak nem történik valami csoda, 2018 tavaszán újra össze fogják hozni a kétharmados többséget a kormánypártoknak, a demokratikus homlokzat mögött épített, őszintétlen orbáni önkényuralom pallérainak.

Néhány politikai autista ugyan változatlanul nyomja a választás előtti szövegeit. A »rasszista« Jobbikkal nem lehet, a »szemkilövető« Gyurcsánnyal nem lehet. De érdemi ellenérvvel én még nem találkoztam. Mert azt ugye nem lehet komoly ellenérvnek tekinteni, amit a Momentum két politikusnőjének interjújában olvastam, hogy most végre minden ellenzéki párt megmutathatja magát az összefogás kényszere nélkül. Ez ugyanis vicc. Tessék nézegetni a közvélemény-kutatási adatokat. Háromnegyed éve volt a legutóbbi megméretés. Értem én, hogy a momentumosok az utcai aktivitásuk nyomán kicsit ma jobb eredményre számítanak, mint néhány hónapja. De miért kéne ezt a népszerűségnövekedést rögtön aprópénzre váltani?

Azzal indítottam ezt a cikket, már régen evidenciának kéne lennie, hogy az Orbán-rendszer ellenzékének közös listával kell megjelennie a májusi választáson. Igen, mert azoknak, aki a kormányellenzéki szerepet képesek alárendelni a rendszerellenzéki fellépés érdekének, egyetlen lényeges kérdésük lehet, mi hozhat több mandátumat az ellenzéknek, mi eredményezhet sikeresebb ellenzéki szereplést. Mivel még az ellenzői sem állítják azt, hogy a közös lista kevesebb mandátumot hozhatna az ellenzéknek, mint ha külön indulnának a pártjai, a kérdés szerintem eldőlt."