Az antiszemitizmus vége

„Az antiszemitizmus megszűnt.

Az antiszemitizmus elleni harc érdeklődés hiányában elhalasztva.

Ez a Szávay-ügy egyetlen üzenete. Igen, a Szávay-ügyben Szávay István a legkevésbé érdekes. Szávay pontosan az és pontosan annyi, aminek és amennyinek látszik. Egy ócska kis bunkó, aki vagy leütött egy zsidó (annak vélt?) nőt (nőt!), vagy nem ütötte le, csak dicsekedett eme hőstettével. Hogy ne mondjam: hencegett. »Büdös zsidó«, »kampós orrú rohadék«, »a heftijét elferdítettem« – így szólnak a Szávay-féle mondatok, s azért egy pillanatra érdemes eltöprengeni azon is, miféle közeg lehet az, amelyben ez a hencegés, a dicsekvés tárgya, ahol ezzel lehet jó pontokat gyűjteni, kivívni a »bajtársak« elismerő vihogását, no hiszen…

»Adjon az Isten – szebb vécékefét!« Legyen mivel letessékelni a dicsekvőt. S persze azon is érdemes eltöprengeni egy pillanatra, milyen is ez a Jobbik-féle néppártosodás, amelynek során Vona a Spinoza-házban vall szerelmet Rangos Katalinnak, a karácsonyi kettőskereszt-állítások után hanukai kettős levlappal köszönti a köszöntendőket, míg Szávay a kert végében, a rötyi mellett zsidózik és heftiket ferdít el.

Igen, mindez megér egy gondolatot, de aztán vége.”