Parancsára tették?

„Talleyrand mondása ritkán ennyire találó: a brutális leszámolás Hasogdzsival több mint bűn, súlyos hiba volt. Lévén az áldozat nem csupán nemzetközileg ismert publicista, hanem egyaránt bennfentes rijádi és ankarai körökben, sőt Erdogan barátja volt. A szaúdi udvarban befolyásos tanácsadót, miként megannyi mást is, a teljhatalomra törő trónörökös üldözte el, s nyilván felbőszült a Washington Postban olvasott bírálatain, hiszen Hasogdzsi a nagy gonddal (és sok pénzzel) alakított külvilági imázsát, a Reformer herceg képét rongálta. De tollával nem sikerült annyira lejáratnia MbS-t, mint amennyire erőszakos (és iszonytató) halálával.

Ha még képes is emberei beáldozásával kikecmeregni e csávából Salman herceg, azt a portrét aligha restaurálja. Lévén idős apja kedvenc fia, s a hatalom tényleges irányítója, a Szaúd-Arábia szemszögéből kézenfekvő megoldás, lecserélése másik hercegre a jelek szerint nem megy. Erdogan is inkább csak »helyre tette« térségbeni riválisát. Trump pedig éppenséggel már az elején tálcán kínálta Rijádnak a kibúvót: kenjék a végrehajtókra (illő tanács a maga embereit kíméletlenül ejtő elnöktől). Persze Trumpra is komoly, ráadásul ritka kétpárti kongresszusi nyomás nehezedik, s ellenfelei felhánytorgatják, hogy nem annyira a – szónoklataiban egyre több, immár milliós munkaalkalmat teremtő – szaúdiak amerikai fegyvervásárlása mozgatja, hanem a maga és veje valóban sokmilliós üzletei velük. Gyűlésein Trump »a nép ellenségeinek« nevezi a kritikus újságírókat. Csak Salman ezt szaúdi módra értelmezte.”