„Összefoglalva tehát azt lehet mondani, hogy az egyén autonómiája és annak céljai (jó élet, boldogság) tágabb területet jelentenek, mint a szabadságjogok gyűjteménye (politikailag is megfogalmazott, a kényszertől védendő cselekvési terület). Másrészről pedig a szabadságjogoknak egy jelentős része nem az autonómiából, azaz a »be nem avatkozás« függetlenségéből fakad csupán, hanem állami támogatásra szorul.
Két különböző halmazról van szó, amelyeknek van közös metszete. Valahol keveredik a két fogalom, máshol pedig egymástól függetlenül él. Az egyén autonómiájának kritikai feldolgozása során emiatt is ki kell térnünk majd az erkölcs és a boldogság fogalmaira, illetve lehetőségeire. Ezzel meg is válaszoltam azt a kérdést, ami a bevezetés olvasása közben vetődhetett fel az olvasóban: mit keres a »jó« és a »rossz« fogalma, illetve a boldogságról alkotott felfogás vitája, és persze az ENSZ tévedése egy politikai ideológia kritikájában? Vizsgáljuk csak meg erről az oldalról is az ENSZ ötletét, miszerint a bevándorlás általános jog lenne.
Az a tapasztalat, hogy az autonómia és a szabadság fokának növelése cseppet sem jár együtt egy jobb és boldogabb élettel. Nézzünk csak szét az úgynevezett bevándorlóországokban, ahol már halványan látszik a migrációhoz való jog. Vajon kinek lesz jobb ettől?”