Vereségre várva

„Nem az első autoriter rendszer ez Magyarországon. Sosem lett jó vége; a legjobb végkifejlet a vértelen csőd volt. A legrosszabb a vesztes háború és a megszállás. Európa térképén végignézve látjuk, hogy okos és öntudatos népek hogyan állnak ellen a hasonló erőknek, és védik meg országukat köztársaságnak, olyan helynek, ahol nemcsak az uralkodó barátainak jár a boldogulás. Sőt: ahol az ellenfeleinek is jár.

Mi szokva vagyunk. Lehet, hogy ennyire egyszerű. Jobbakat gondolok alapvetően erről a népről, de minél keletebbre nézünk azon a térképen, annál nyilvánvalóbb, hogy vannak népek, kultúrák, társadalmak, amelyek nem képesek vagy kevésbé akarják lerázni magukról a zsarnokot.

Még szikrázik egyet-kettőt a sokszínű Magyarország, mielőtt ráborul a mindent menetoszlopba simító szemfedél. Még előbújnak exminiszterek, hogy ők akarnak valami mást, de annak rendje-módja szerint körberöhögik őket. Még felsír egy-egy ellenzéki politikus vagy civil, aztán estére elfárad és összeroppan. Még vannak hírek, legalább az interneten. Aztán nem lesz ez se már, elmegy a maradék is, de majd a Facebookon bekövetjük egymást.”