Erre tessék gombot varrni, Magyar úr! Az Európai Bizottságnak pedig ezúton is hálásan köszönjük
Némelyeknek egyszerűen mindig sikerül olyan szögből nézni az eseményeket, ahonnan Magyarország egy merő lúzer. Francesca Rivafinoli írása.
A székelyek Csaba királyfi óta állnak őrt a Keleti- és a Délkeleti-Kárpátok mentén, védik az ezeréves Magyar Hazát, s a Kárpátok őrei addig élnek ősi hivatásuknak, amíg csak egy is akad közülük.
„ A második bécsi döntés évfordulóján a liberális eszmékért élő, migránssimogató, a csonka nemzetben gondolkodó, az erdélyi magyarokat és székelyeket lerománozó honfitársaimnak üzenem, hogy életükben legalább egyszer utazzanak el Erdélybe és a Székelyföldre – és ne az olasz vagy a francia tengerpartra, vagy éppen Brüsszelbe, ahol bepanaszolhatják saját országukat –, ahol a hegyek között a fenyők az égig érnek, és a legszebb ízes magyar beszédet lehet hallani, esetleg nézzék meg az 1940-ben készült, Kelet felé! című, az erdélyi or-szággyarapításról szóló filmet, vagy tegyék félre gerjesztett viszolygásukat, és olvassanak Nyírő Józsefet, Szabó Dezsőt vagy Wass Albertet – és elmélkedjenek magukban!
A székelyek Csaba királyfi óta állnak őrt a Keleti- és a Délkeleti-Kárpátok mentén, védik az ezeréves Magyar Hazát, s a Kárpátok őrei addig élnek ősi hivatásuknak, amíg csak egy is akad közülük. Ők nem tehetnek róla, hogy több millió magyar testvérükhöz hasonlatosan a 20. században, két vesztes világháború után a békecsinálók a fejük felett húzták át az országhatárokat. Nemcsak ők hisznek a magyar feltámadásban, hanem a csonka haza azon magyarjai is, akik Istenben, hazában és nemzetben gondolkodnak, tisztelik a kormányzó emlékét, mert való igaz, hogy a »békeszerződések nem örökkévalóak«.
Jól vésse hát eszébe minden magyar Wass Albert haza szóló üzenetét: »És lészen csillagfordulás megint / és miként hirdeti a Biblia: / megméretik az embernek fia / s ki mint vetett, azonképpen arat. / Mert elfut a víz és csak a kő marad, / de a kő marad.«”