Hillary és a szellemvilág

„Felvetődik a kérdés: miért hivatkozott az afrikai törzsek mondásaira, a közösségi gyermeknevelés tapasztalataira – ráadásul a szellemek inspirációjára – Hillary, a második elnöki ciklusát töltő Bill Clinton felesége? Könyve egyfajta gyermekközpontú nevelési utópia, kései rokona Rousseau Emil, avagy a nevelésről című, a felvilágosodás korában született művének. Csak míg Rousseau a bűnös és romlott társadalomtól való elvonulást, a természet lágy ölét tartotta az ideális nevelés környezetének, Hillary felszámolná a gyermekeket beburkoló »családi elszigeteltséget«, és a »közösségi utópia« keretei között oldaná fel az ellentmondást a pedagógia által közvetített pozitív értékek és a tágabb környezet, a társadalom silánysága és rideg haszonelvűsége között. Elég, ha itt csak néhány fejezetcímet sorolok fel a könyvből: Egy család sem sziget, A világ rohan, a gyermekek nem rohannak, A gyerekek hívőnek születnek, A gyermekek is állampolgárok, Engedjétek meg, hogy olyan világot építsünk, amely méltó a gyermekeinkhez. Hillary egy irreális utópiát állít szembe a fejlett országokban általánosan elterjedt, családközpontú gyermeknevelési gyakorlattal. Utóbbi korlátaival mindannyian tisztában vagyunk, ám nincs olyan modell, amellyel fel tudnánk váltani.

Hillary utópiájában az 1968-as értelmiségi lázadók kommunisztikus illúziói köszönnek vissza, amelyeket annak idején mi, kelet-európaiak legalábbis gyanakvással fogadtunk. Ugyanis mi az ötvenes években a saját bőrünkön ismertük meg a szovjet típusú közösségi nevelés felsőbbrendűségét, utolérhetetlen előnyeit a hetes óvodákkal és a bennlakásos iskolákkal, amelyeknek az volt a legfőbb céljuk, hogy »felszabadítsák a nőket a szocialista alkotómunka számára«. Azt is tudjuk, milyen, amikor egy közösségben mindenki neveli a gyereket, csak épp a gyakorlatban senki nem foglalkozik vele, így aztán hatéves korára sem tanulja meg a színeket vagy a fogmosás rejtelmeit. Mi még – az amerikai demokratákkal és a nyugat-európai baloldaliakkal szemben – tudjuk értékelni a polgári életformát, összes konvencionális tartozékával együtt, mindazt, amitől a történelem hosszú időn át megfosztott bennünket.

Az pedig, hogy a Kell egy falu című könyv egyenesen a szellemvilág útmutatásával született, kifejezetten nyugtalanítóvá teszi szerzőjének elnöki ambícióit.”