Hollande, a hadvezér

„A borzalmas események révén a francia társadalom is szembesült azzal, hogy ebben a háborúban ők is kaphatnak sebet. Kaptak egy irtózatos pofont, de nem tudják, miért. Egy maroknyi dzsihadista Párizs szívében hozott létre hadiállapotot, olyan helyzetet, amelyet ők naponta élnek meg Szíriában és Irakban. Ez aszimmetrikus háború, a résztvevők közt jelentős az erőkülönbség, ezért a gyengébb fél ott és olyan eszközzel vág vissza, ahogy tud. A dzsihadisták azon törik a fejüket, hogy a leghatékonyabb módon bosszulják meg bajtársaikat. Akár úgy, hogy ártatlan szórakozókat ölnek Párizsban. A lényeg az, hogy fájjon és rémületet keltsen. És jelezze: Nem feledkezünk meg rólatok! Európában a II. világháború hetven éve ért véget. Azóta a balkáni háború borzalmain kívül nem sújtotta rendszeres véráldozat a földrészt. Nyugaton béke honolt. A mostani generációk zömének csak filmélményei lehetnek a háborúról: ez a hadtest erre fordult, míg a másik megpróbálta őket bekeríteni. Ez a háború nem erről szól, itt nincsenek jól elhatárolható felek. Ezért nehéz felfogni azt, hogy egy csoport a saját városunkban megjelenik, és válogatás nélkül elkezdi ölni az embereket. Ez megtörténhet máshol is, akár a mi fővárosunkban is. (...)

Van még elég aprómunka. Meg kellene oldani azt, hogy pitiáner bűnözők a börtönökből ne úgy kerüljenek szabadlábra, mint elszánt terroristák. Ellenőrizni kellene azokat a hírhedt mecseteket, amelyekben szinte minden héten dzsihádra szólítanak fel. Talán fel kellene szólítani az imámokat, hogy kívül tágasabb. A 11 ezer, állambiztonságra veszélyes francia honpolgár ellenőrzésére is szükség lenne. A bevándorlók kontrollálását is meg kellene erősíteni. Lehet továbbra is angyali politikát folytatni, a fejet a homokba dugni, de láttuk, ez hova vezetett. Az Iszlám Állam készen áll, hogy az egész európai vezető elitet máskor is figyelmeztesse erre.”