A Balaton, a mi bányatavunk

„Legyen vége az önáltatásnak! Amikor negyven perc után a balatonkenesei strandbüfében (hangsúlyozom: ebédidőben) sorra kerülve kiderült, hogy már nemcsak palacsinta nincs, hanem a lángos is elfogyott, akkor arra gondoltam, ide nem NAV kell, ÁNTSZ, meg önszabályozó minőség-ellenőrzés, hanem buldózer. Végérvényesen el kéne búcsúzni a bodegáktól, a fűrészporszárazra sütött hekkek, a hekkízű csirkefilék világától. Hallottuk a tanácsot elégszer: válasszunk másik büfét, másik strandot! De nincs másik strand. Vagyis mind ugyanilyen. És a kajáldások nagyon jól kihasználják ezt. Tudják, hogy aki képes leautózni órák hosszat, dögmelegben a totál beállt M7-esen, az majd szépen beletörődik mindenbe. Annak jó lesz a fröccs vörösborból bubis vízzel, jégkockával, és elrágja a gyorsfagyasztott pizzát is. Mindenütt ugyanaz a kínálat, ugyanaz a színvonal.

Másnap Balatonfüredre mentem. És esküszöm, nem vagyok egy Molnár B. Tamás-féle gasztrojedi, de itt még Lali büfés is sírt volna az Üvegtigrisből. A strand minden vendégének szépen végig kellett várnia, amíg az előtte sorban álló megkapta a hekkjét, csak utána rendelhetett. Másfél óra cirka. 

Persze utáljuk a McDonald’sot, de azért harminc év alatt, amióta az országban működik a »szemét multija«, valamit lehetett volna tanulni tőle munkaszervezés, kiszolgálás címén. (...)

Mondom, nem vagyok sznob gourmand, csak egy palacsintát akartam enni, de ez már nekem is sok. Itt nem csak az idő állt meg, hanem az ész, az ízlés és az igény is. De a Balcsin nem nosztalgiahullám söpör végig, csak a Kádár-rendszer hordaléka. A balatonparti vendéglátás nem retro, hanem szimplán csak sz..r. A vendéglátós kamara vagy mit tudom én, mi szerint nyilván erre van igény. De ha erre volna, miért megyünk inkább Horvátországba? Mert a balatoni strandokon bányatószínvonalat kapunk. Az ellátás például a »magyar tenger« egyik leglátogatottabb helyén, ahol nemzetközi tókerülő vitorlásversenyt rendeznek és borfesztiválokat, arcpirító szégyen. És nem csak büfészinten állunk borzalmasan, Füreden az egyik sétány melletti étteremben szombat este tízkor már nincs konyha.”