„Ezt a szart már hagyhattad volna Rákosiékra!” – Kádárné és Kádár könyvajánló
Hogy ki volt Tamáska Mária és mennyire hatott Kádár Jánosra? Vagy hogy ki volt igazából Kádár János és milyen volt a házassága? Ha nem is mindent, de sokat megtudhatunk.
Ft
Ft
Ft
Ft
05. 04.
szombat
Akták
AKTA
Háború Ukrajnában AKTA
Választás 2024 AKTA
Háború Izraelben AKTA
Lengyel választás Előfizetés
05. 04.
szombat
Egy magyar '44
2014. március 20. 16:45
Neki ezt hozta '44. Olyan hónapokat, amikre sohasem emlékezett jó szívvel, és valószínűleg sok mindent el sem mondott.
2014. március 20. 16:45
1944 tavaszán 28 éves volt, egy módos parasztgazda egyetlen fia. Házas, egyetlen gyermek apja. Világuk meglehetősen szűk volt, a szokásos paraszti élet, korai kelés, kemény munka, néha egy kiruccanás a közeli mezővárosba. Kisgazda érzelmű volt, a Horthy-rendszert, az „urakat” nem szerette különösebben, a nyilasokat még kevésbé, de a kommunizmus gondolatától is kiverte a hideg. Később úgy emlékezett, hogy a faluban a semmirekellőkből lettek a nyilasok, majd a kommunisták.
Apját fogságban tartotta az orosz az első világháborúban – amit a közeledő front az eszébe juttatott az a fagy volt, az éhezés, meg a barbárság. Az oroszokat apja ugyanis egyszerűen primitívnek és barbárnak tartotta, sokéves tapasztalat alapján. A német megszállás után sem érezte különösebben úgy, hogy fel kellene szabadítani, mert az az égadta világon semmilyen hatással nem volt az életére. Ha valamit, orosz felszabadítást biztosan nem akart. A németekkel kapcsolatban két emléke volt, a '41-es jugoszláviai hadjárat, amikor a nem messzi országúton vonultak el, meg valamikor később látott egy a közelben kényszerleszállást végzett Messerschmidt Gigantot.
Tekintve, hogy a szerb határ nem volt olyan messze, Jugoszláviáról, hogy mit tettek ott a magyarokkal 1919 után, közvetlen információi voltak, ezért nem sok sajnálatot érzett a déli szomszéd megtámadása miatt.
Sőt, mivel katonai szolgálatát éppen letöltötte, és részt vett az első és második bécsi döntések utáni katonai műveletekben pontosan tudta, hogy mit érezhetnek a délvidéki magyarok, így örült. Nem sokkal korábban a Felvidéken és Erdélyben ő is ott volt a felszabadítóként bevonuló honvédek között. Ötven évvel később is élénk színekkel ecsetelte az átlelést a komáromi hídon, az ünneplő tömeget Komáromban (az igaziban, nem ami délen maradt) és Érsekújváron. Vagy, ami alföldi emberként neki nagy dolog volt, az átkelést a Király-hágón, azt, hogy a hegyekben alatta is lehet felhő… Bort szerető emberként és bortermelőként meg azt a sokkot, amit a visszavonuló román csapatok által megsemmisített pincék látványa okozott. Térdig gázoltak a kifolyt borban, valahol Kolozsvár környékén. De legfőbb élménye Erdélyben is az általa még soha nem látott öröm, eufória volt az ottani magyarok részéről, amivel őt, a Magyar Királyi Honvédség egyszerű bakáját fogadták.
Szóval neki, élményei alapján nem a németek voltak az ellenség. És ezen nem változtatott a holokauszt sem, ami számára annyit jelentett, hogy a falu boltosát, meg a közeli városból a „rőfös zsidót” (így emlékezett rá, az árui kiváló minőségét évtizedekkel később is dicsérve) elvitték. A faluból egy rokon lovaskocsiján fuvarozták ki a családot a közeli mezővárosba, és soha nem is látta őket senki. Valószínűleg odavesztek. De hogy ez az ő életében példátlan sokk, különösen tragikus esemény lett volna, azt nem állíthatom. Nem azért, mert rossz ember volt. Én nem ismertem nála jobbat, tisztességesebbet.
Ha tudja, látja, hogy mi történik majd a vagonokban, majd utána a haláltáborban, biztosan elszörnyed. De nem tudta, mint ahogy a boltos sem tudta, hogy a halálba hajt az a kocsi.
Ráadásul a saját életében kapott olyan sokkokat hamarosan, hogy a szekérre felpakolt család emléke meglehetősen kis epizóddá lett életében. Voltak számára sokkal közelebbi, jobban átérezhető tragédiák. A SAS-behívó pár hónappal később érkezett.
Ő nem úgy értelmezte, hogy „Siess Adolfnak Segíteni”, hanem úgy, hogy ez a kötelessége. Azért, mert nem hetven év távlatából nézte, mi az erkölcsös, hanem akkor és ott. És akkor a hazát, kisfiát, terhes feleségét, a földjét kellett védeni attól az orosztól, amit a családnak sikerült korábban jól megismerni. És ez nagyon is erkölcsösnek tűnt. Szerencséje volt, soha nem vetették harcba. A közeli Tisza-hidat, amin éppen át akart kelni, '44 szeptemberének elején bombatámadás érte. A Liberátorok megkímélték, egy hajszála sem görbült meg, de egy tiszt a zűrzavarban hazaküldte, hogy várja az új behívót.
Nem a behívó jött, hanem a 3. Magyar Hadsereget elsöprő orosz. Hogy miért lett a falu megszállásának a vége vérengzés, nem volt teljesen tiszta számára. Az a valószínűbb, hogy egy lány meggyalázása miatt csaptak vissza a parasztlegények, de volt olyan elmélet, hogy minden különösebb ok nélkül lőttek bele a felszabadító szovjetek egy tucat fiatalembert a közeli csatornába. Csak úgy, mert bosszút akartak állni, és németek nem voltak kéznél. Ő ezt a kört megúszta. Neki néhány nappal később jöttek a pincéjébe „kóstolni”, aminek a végén úgy döntöttek, kivégzik. A saját háza elé állították oda, és a felesége szeme láttára kezdtek lövöldözni rá.
A falakon még évekig ott voltak a golyónyomok. Egy a szomszéd házba beszállásolt orosz tiszt mentette meg. Róla mindig jó emlékkel beszélt, de a falut csürheként kirabló, asszonyokat gyalázó szovjet (neki orosz) hadseregről csak a rettegés és a gyűlölet maradt emlékként. Az elrejtett fiatal lányokat kereső, mindent elrabló oroszok, akik nem egyszerűen a Szovjetunióban elkövetett szörnyűségeket toroltak meg spontán, hanem magától a nagy vezértől és propagandistáitól jött a biztatás.
Életében Sztálin halálának napján rúgott be legjobban. Akkor már Budapesten dolgozott, gyárban. Nem sokkal korábban ugyanis ott kellett hagynia két gyerekét és feleségét. Mert a padlást lesöpörték. A lovat, kocsit elvitték. Idős apját megverték. Pénzben pedig akkora adót kellett a szovjet parancsra fegyverkező kommunista kormánynak befizetni, hogy ahhoz kellett a gyári fizetés. Szóval ivott a zsarnok halálára, de ez nem segített a halott rokonokon, ismerősökön, gyalázatukat felejteni próbáló nőkön.
Neki ezt hozta '44. Olyan hónapokat, amikre sohasem emlékezett jó szívvel, és valószínűleg sok mindent el sem mondott.
Kérem, ne mondja senki, hogy megérdemelte, mert magyar volt, utolsó csatlós, aki '44 szeptemberében nem az ellenálláson törte a fejét, hanem azon, hogyan védhetné meg a hazáját. A lengyelek még rosszabb sorsot kaptak a szovjetektől, a náciknak leghősiesebben ellenálló népként százezernyi főbelőttet Sztálin parancsára (Katynnál sokkal nagyobb méretű volt a népírtás), '44-ben Varsó elárulását, és ugyanolyan brutális megszállást „győztesként”, mint Magyarország vesztesként. Mert nem egy gonosz volt akkoriban errefelé, hanem kettő, és a magyar nép többségének teljesen jogosan tűnt félelmetesebbnek a szovjet gyilok, mint a német. Ez a tény nem kisebbíti a holokauszt borzalmát, a magyar állam és megannyi magyar polgár felelősségét, bűneit, egyáltalán nem. De fel kellene fogni, hogy megértsük, mi, hogyan és miért történt 1944-ben.
Rejtélyes csontvázakat találtak Adolf Hitler egykori keleti főhadiszállásánál
A Farkasveremként elhíresült búvóhely a Harmadik Birodalom elsőszámú főhadiszállása volt a keleti fronton.
Magyaros választ adtak Meloniék erre a fontos kérdésre
Antonio Tajani olasz külügyminiszter kijelentette, hogy a római kormány soha nem fog katonákat küldeni Ukrajnába.
Szekunder szégyenérzetem van a háborúpárti ellenzék miatt
Magyarország a béke pártján áll – ez a mondat túlmutat egy kampányszlogenen.
Újabb kutatás cáfolta meg Zelenszkij felsült elméletét
Téves megállapítás alapján írta alá a törvényt.
Elkeserítő tényre mutatott rá Menczer Tamás: A világban már atomháborús készülődést láthatunk (VIDEÓ)
Belföld
„Magyarország békéje csak a magyar emberek támogatásával védhető meg” – mondta a Fidesz kommunikációs igazgatója.
Veszélyes üzenetet küldött az ukrán kémfőnök: Nehéz helyzetbe kerülhetünk, még több fegyver kell!
Külföld
Vadim Szkibitszkij szerint Ukrajna bátorsága és áldozatvállalása többéves előnyt adott Európának.
Felmérés: minden esély megvan arra, hogy Szentkirályi legyen a következő főpolgármester
Egyre több jel utal arra, hogy Magyar Péter és Vitézy Dávid megosztja Karácsony Gergely szavazóit.
Összesen 57 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Agnieszka
2014. március 21. 08:56
Kedves Agent Ungur, ez nagyon szép volt. Az igazságot csak térben nézve láthatjuk.
Rike
2014. március 20. 20:12
Nem akartam szólni, mert most már veszélyes. DE mi támadtuk meg az oroszokat. Mi. Értitek? Akkor meg mi a faszra rojtos a szátok? Mi támadtunk, elvertek. Odamentünk , idejöttek. Raboltunk , gyilkoltunk , erőszakoltunk. Ök is, de mi kezdtük. Értitek? Mi kezdtük.Vesztettünk, szar ügy. DE mi kezdtük. Akkor meg mi a faszra tépitek a szátokat?
Mi kezdtük.
Akitlosz
2014. március 20. 17:34
"Komáromban (az igaziban, nem ami délen maradt)"
Én sem értem miért nem Komáromnak hívják Komáromot.
No és mikor egyesülhet újra a város északi és déli része?
Berlin egyesülhetett Komárom nem?
A nyilasok messze nem voltak annyira sokan, hogy minden faluból kerüljön ki belőlük.
A szovjetek viszont sok helyen öldököltek. Minden német nevű, minden németül beszélő, de minden férfi is gyanús volt a serdülő és az aggastyán kor között, hogy valójában katona.
Erről persze nem beszél a magyar történetírás. a nemi erőszakolásokat még csak csak megemlítik, legalábbis mostanában, de a civil lakosság gyilkolászását továbbra sem.
Persze az is igaz, hogy a "felszabadított" lengyelek még rosszabbul jártak. A szovjet megszállás brutálisabb volt Lengyelországban mint a német, pedig hát a németek sem arról voltak híresek, hogy bármi jót akartak volna a lengyeleknek. A szovjetek raboltak erőszakoltak, gyilkolásztak és deportáltak.
"a magyar nép többségének teljesen jogosan tűnt félelmetesebbnek a szovjet gyilok, mint a német."
Milyen német gyilok?
A németek nem gyilkolászták a magyarokat, szövetségesként voltak itt. A magyar civil lakosságnak semmi oka nem volt a németektől tartani, s nem is tartottak tőlük.
duzur
2014. március 20. 17:27
Köszönöm ezt a tökéletesen átélhetö beszámolót ami megint egy fontos adalék az akkori különbözö élethelyzetek megértéséhez. Borzasztó élmények nyomták és nyomják sok ember lelkét és fontos lenne minél több személyes szemszögböl megismerni a miérteket. És persze jószándékú empátia is segít mások sebei átérzésében.
Magyar Péter öngyilkosságot hazudott
origo.hu
Háborús művelet zajlik az orosz-fehérorosz határnál
origo.hu
Megalázták Harry herceget: erre is nemet mondtak neki
borsonline.hu
Kő kövön nem marad az orosz–ukrán háború nyomán + videó
magyarnemzet.hu
Nagy a szomorúság Berki Mazsiéknál: a kislánya elvesztette a kedvencét
ripost.hu
Orosz katonai cégeknek szállít a német vállalat?
magyarnemzet.hu
Édesanyja szerint naponta visszajár a két éve meghalt Berki Krisztián
origo.hu
Fehérvár: „Apu rögtön azt mondta, ne szálljak el” – a 14-szeres válogatott fia első NB I-es gólját szerezte
nemzetisport.hu
A fővárosi számlagyár mellett több más bűncselekmény miatt is fájhat a baloldal háttéremberének feje
magyarnemzet.hu
Ki nem találja, melyik világcég reklámarca lesz Szoboszlai! (FOTÓ)
mandiner.hu
Szinte az egész országra figyelmeztetést adtak ki
mandiner.hu
Magyarországra küldené a migránsokat Macron EP-listavezetője (VIDEÓ)
mandiner.hu
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.