Miért marad beteg a magyar futball?

„Itt nincs szórakoztatás, igazság, üzlet, öröm és játék, csak állami pénzen fejlesztett nyomor. Újabb és újabb milliárdok beledobása a magyar foci feneketlen kútjába, hátha egyszer eltömődik és feljön a szar.

Kedvenc példánk az úgynevezett látványsportágak támogatóinak társaságiadó-kedvezményt nyújtó jogszabály. Ezt, ugye, főként az utánpótlásra kéne szánni. Aztán majd ha valaki ráér számolja meg, hogy a felnőtt csapatoknak hány játékosa lett kölyöktréner, még az U7-es csapatnál is föltűnhet pályaedző, mert így közvetett állami támogatásból lehet fizetni az NB III-as labdarúgók bérét. Mert itt olyan is van. Hetven néző előtt, a sportolás kedvéért rendezett meccseken föllépő ifjak pénzt kapnak azért, hogy játszanak. Erre megy az állami lé, de nyilván rendben van ez így, mert az nem zavar senkit, hogy fenntarthatatlan. Elvégre ha megszűnik az efféle támogatás, nem lesz honnan összeszedi a lóvét. Nem baj, éljünk a mának, a magyarfociban holnapra úgyis elfelejtenek mindent. Ezzel persze sikerült tovább mérgezni az amatőr részleget. Merthogy sok helyütt a megyei első és második ligában is pénzért játszanak labdarúgók, akik turnéznak falvak között, s az érthetetlen klubvezetők a szerény önkormányzati és szponzori támogatásból pengetnek a helyi spílereknek. A község együttese így akár hatodik is lehet a múlt évi nyolcadik pozíció után. A miértre nehéz felelni, de nem is akar senki. Most az 1-8 persze őrjöng mindenki. Beletapossuk a földbe azokat, akik a legkevésbé tehetnek arról, ami itt zajlik, akik emblémái lettek a zuhanásnak. Pedig ők talán s talán nem is tudják, hogy Végh Antal 1974-ben megírta a Miért beteg a magyar futball?-t, Jakab József meg 1980-ban a Lötyögés a semmibe című riportot. Devecseri hátvéd mit sem tehet arról, hogy tudásával és felkészültségével NB I-es játékos lehet, arról még kevésbé, hogy a válogatott szakvezetője úgy ítélte meg, egyike az ország legjobb védőinek, és ezért a csapatba állította. De még arról sem sokat, hogy az 1-8-as megaláztatás után azt nyilatkozza: az öngóltól eltekintve jól játszott. Kuttor utánpótlásedző pedig azzal vigasztalja: minden akadémistának azt kívánja, világsztár segítse föl. (Utal arra, hogy Robben megszánta a boldogtalan magyart. Erről bővebben az Elkúrtanon: Nekünk nyolc - Csunderlikpeti, a szerk. nem érintett fele.)

Ezért marad beteg

A magyar futball beteg marad, mert nem következik semmiből, hogy felépül. Az utánpótlás-trénerek holnap sem kapnak jobb képzést. Az apukák holnap is bevásárolhatják kicsi fiukat a csapatba. A sportág társadalmi megítélése rosszabb, mint valaha. A lelátók hangulata nemhogy vonzó, inkább taszító. Nincs arra utaló jel, hogy a jövőben a tudásra építenének, ne pedig a kapcsolatokra, miként az önkritika, az önirónia sem kap helyet a kezdőcsapatban.

Nem változik semmi.”