Nem jó az embernek egyedül

„Sok-sok ideje a családalapítás legáltalánosabb módja a házasságkötés. A mai fiatal nemzedékekre azonban ez a megállapítás már korántsem igaz. A családi állapot egyre inkább a demográfia »puha« jellemzői közé tartozik, s a párkapcsolatok vizsgálata is sokkal nehezebb, hiszen ezek létesítése és felbomlása fokozatosan kikerül a hivatalos statisztika látóköréből, mivel a párkapcsolatok korábban nem tapasztalt, változatos formái alakulnak ki.

Ezzel párhuzamosan a házasságkötések száma évtizedek óta határozott csökkenő trendet mutat, mely időszakonként zuhanórepülésbe megy át. A '70-es években átlagosan 97 ezer házasságot kötöttek évente, ami a '80-as évekre 73 ezerre, a '90-es évekre 53 ezerre, s az ezredfordulót követő évtizedre 43 ezerre esett. A mélypontot a 2010-es év jelentette, mikor mindössze 35,5 ezer házasságkötés történt.

A menyasszonyok átlagos életkora is nagyon megváltozott a házasságkötés pillanatában: míg 1990-ben még 20 évesen, napjainkra 27 éves korban kötöttek leggyakrabban házasságot a menyasszonyok (2011-es adat). Ilyen mértékű változás a házasságkötési magatartásban korábban soha nem volt megfigyelhető. A vőlegények életkora is hasonlóan nőtt, együtt öregedtek a menyasszonyokkal, azzal, hogy átlagosan 2,7 évvel idősebbek ma is a menyasszonyoknál.

A fiatalon, nagy számban kötött házasságok ma már nem jellemzőek, s nem látszik a törekvés arra, hogy ezeket az elmaradt frigyeket később pótolják. Azaz itt (szemben a gyermekvállalásnál tapasztaltakkal) nem csak halasztásról van szó, hanem a házasság akaratlagos vagy kényszerű elkerüléséről, s házasság intézményével szembeni komoly fenntartásokról.”