A zongorista

„Egy percig sem leplezzük, hogy tökéletesen hidegen hagy bennünket, miért retteg Schiff András kedvenc zongorája alá bújva. Semmiféle kultúrkampfba nem megyünk bele, annál is inkább, mert a jelzett olvasói levél sem több, sem kevesebb a megszokottnál: pusztán annyit állít, amennyit – ők – rendszerint állítani szoktak. Ennél jóval érdekesebb és figyelmünkre méltóbb az ellenfél észjárása. Vizsgáljuk meg például Schiff szóhasználatát. Az eredeti angol szövegen is átsüt a 19. század ósdi vulgármarxizmusa. A magát nyilvánvalóan elsődleges entellektüelnek képzelő szerző tehát sem magyar „anyanyelvén”, sem angolul nem tudja magát szabatosan kifejezni. Ostoba közhelyeknél többre nem futja, az önálló gondolkodás teljes hiányának és a köreiben divatozó kávéházi értesültségnek tanúsága az a néhány rossz mondat.

Lássuk aztán konkrét tapasztalatait. Cikkének végén aláírásként ez áll: Schiff András, Firenze, Olaszország. Akadt már példa arra a történelemben, hogy a tapasztalt internacionalisták jobban tudták, mi van itthon, mint mi, akik kalandvágyból itthon maradtunk. Schiff cikkének esztétikumát aligha emeli, de éppen ez is állhatna utána: Landler Jenő emigráns népbiztos, Bécs. Schiff, maga kezet foghat a néhai forradalmárral… Toleranciaszint alatt vegetáló magyarokról szóló patinás megfogalmazása simán belefért volna az egykori Vörös Újságba.”