„»Holt lelkeket veszek« – közölte a meglepett vidéki földesurakkal Gogol hőse, Csicsikov. A terve regénybe illő szélhámosság volt: a holt lelkek, vagyis a meghalt jobbágyok tulajdonjogát ajánlja fel biztosítékként egy banknak, amelytől hitelt remél. Úgy vélte, az átverés csak évekkel később lepleződhet le, a legközelebbi »revízió«, jobbágyösszeírás alkalmával. Addig is a hitel révén növelheti társadalmi megbecsültségét, kényelmesen élhet – ha pedig eljön a revízió ideje, meglép a felelősségre vonás elől. (...)
Ahogyan Csicsikov tervének, úgy Keynesének sem volt – sem 1933-ban, ahogyan Roosevelt is megsejtette, sem 2009-ben – fedezete. Ráadásul Keynes a javaslatával nem is a saját egzisztenciáját tette kockára. Gogol regényében nem tartott sokáig, míg a városi társaság gyanút fogott. De miért nem fognak gyanút a politikusok, amikor a keynesi receptet javasolják nekik közgazdászok? A választ részben Reinhart és Rogoff könyvének címe adja meg: »This Time is Different« – ezúttal más lesz, vélik újra meg újra a pénzügyi válság lefolyásáról a döntéshozók és az elemzők egyaránt. De talán még közelebb az igazsághoz, ha felidézzük Keynes Rooseveltnek írt nyílt levelének kezdőmondatát: »Önt a tevékenysége mindazok bizalmának letéteményesévé tette szerte a világon, akik ésszerű kísérletezéssel törekednek az emberi állapotok megjavítására a fennálló társadalmi rend keretein belül.« Ki ne szeretne az ésszerűsség és a humanizmus zászlóvivője lenni? Ki tudna ellenállni a kísértésnek, hogy megszabadítsa az emberiséget a gazdasági ciklusok gyötrelmeitől? Ki merne kiállni a követelőző tömegek elé, mint egykor Coolidge elnök tette, aki a támogatásért folyamodó farmereknek azt javasolta: »Gyakorolják a vallásukat!« Úgy tűnik, kevesen. Kevesen merik bevallani (önmaguknak is), hogy ígéreteik fedezete nem sokkal több holt lelkeknél.”