Djokovic és Nadal hasítanak, a fiatal kihívók nagyokat döccennek a Roland Garros első köreiben

Nem csak a korábbi bajnokok, a tizenháromszoros Rafael Nadal és a kétszeres, valamint címvédő Novak Djokovic tudják, hogy a fizikálisan legmegterhelőbb Grand Slamet,

Azonban úgy tűnik, az esélyesek közül csak ők ketten képesek el is járni eszerint. 

Novak Djokovic az első körben négy játékot veszítve lépett túl a japán Nishiokán, akinek egykor még meccslabdája is volt Andy Murray ellen, majd a második körben kicsit nehezebb dolga volt az ellen a szlovák Alex Molčan ellen, akit Djokovic kvázi-nevelőedzője, Marian Vajda edz mostanában, miután pár hónapja Djokovic megvált a szakembertől, noha szinte minden sikerüket közösen érték el. Molčan egy tiebrékes szettet is ki tudott csikarni a világelsővel szemben, de Djokovic összesen alig több mint négy óra játék után van ott a harmadik körben. Ahol Aljaz Bedenével találkozik majd, aki a megboldogult budapesti ATP tornák fájóan rövid, három éves történetének legeredményesebb játékosa egy döntővel és egy elődöntővel.

Rafael Nadal formájával kapcsolatban komoly aggályok merültek fel az idei Garros előtt. Bár minden idők egyik legegyenesebb sportemberi tartását bemutatva az év elején megnyerte a huszonegyedik Grand Slam címét, azóta folyamatosan sérülések hátráltatják. Csak öt salakos meccset játszott a szezonban, abból kettőt elveszített. Azonban ismét bizonyítja: a Roland Garros a saját Denevérbarlangja. Az első két fordulóban ellenállhatatlannak tűnik, meggyötört testét kímélve egy szettet sem szórt el.

Nem úgy a fiatal kihívók, akik már most döntő szettre kényszerültek mind. A legnagyobb (és legfiatalabb) közülük – aki, meglehet, nem csak kihívóból, egyenesen esélyesből is a legnagyobb – Carlos Alcaraz. Az ő megingása a legkevésbé magyarázható. Az a szintén spanyol Albert Ramos-Viñolas jutott el ellene meccslabdáig is adogatóként, aki bár a világ legjobb salakosai közé tartozott fénykorában, idén, jóval a harmincon túl nagyon gyenge európai salakszezont futott. Alcaraz végül megoldotta a második fordulót tegnap, talán kellett az ijedelem ahhoz, hogy megérezze, mit jelent egy Grand Slam esélyesének lenni, de egyelőre nem olyan lehengerlő a játéka, mint volt amikor bő két hete Nadalt és Djokovicot huszonnégy óra leforgása alatt verte meg.

A két akár-nyerhet-is, már-nem-is-olyan-fiatal, Stefanos Tsitsipas és Alexander Zverev döntő szettre kényszerülte sokkal kevésbé aggasztó. A tavalyi döntős Tsitsipast az a Musetti szorongatta meg, aki tavaly az egész szezon talán két legjobb játszmáját lejátszva Djokovic ellen is vezetett dupla szettel. Miképp tavaly, idén sem bírta a folytatást. Innentől Tsitsipasnak egyenes út kéne vezessen a döntőig, minthogy a sorsolásával elkerülte az összes többi végső esélyest.

Zverev egy kitűnő salakost és bátor tinidzsérrel, Baezzel szenvedett meg, másodszor a salakszezon során, ám megint megoldotta a feladatot. Borzasztó játékból és 0-2-ről kellett felállnia, de magától értetődően mentett tegnap döntő szettre a tavalyi elődöntős olimpiai bajnok. Mégis, a döntő szett végén még meccslabdát is hárítania kellett, amit a szervájával meg is tett, majd még a tiebrék előtt elintézte a továbbjutását.

A fiataloknak persze jobban belefér néhány erőnléti kurfli. Hogy mentálisan mennyi erőt fecséreltek az első pár napon, az majd a végjátékban derül ki.

Nyitókép: Rafael Nadal lépked előre. A táblán és a formát tekintve is. Fotó: Foto Olimpik, NurPhoto via AFP