Sarokba szorított hajléktalanok

„A legendás időket, amikor Demszky Gábor az aluljárókban matracokon tanyázó hajléktalanok között fényképezkedett és húsz éven át rendszeresen becs- szavát adta, hogy tetőt kerít a fejük fölé. Gyurcsány Ferenc is szívén viselte sorsukat. Például volt, hogy napokra befogadott otthonába egy elkószált leánykát, még forró kakaóval is megkínálta. A hajléktalanok tömegei pedig telente tovább dideregtek. Most viszont a törvénymódosítás tényleges eredményt hozhat a társadalmi szolidaritás nagy próbatételét jelentő hajléktalankérdésben. A feltételeket 9800 szálláshely, szükség esetén további 1600 rászoruló befogadására alkalmas helyiségek biztosítják. Az illetékes minisztérium ígérete szerint a megerősített rendszer mindenkit képes ellátni, ruházni, élelmezni, a legszükségesebb egészségügyi, szo­ciális segítséget nyújtani. Minderre kilencmilliárd forint áll rendelkezésre a 2019-es költségvetésben.

Persze kényes kérdésről lévén szó, a földönfutó létből kikecmergéshez sehol a világon nem találtak még igazán megnyugtató megoldást. Sok esetben hiába az empátia és a szolidaritás, a szociális intézmények erőfeszítése. A hajléktalanokat civil szervezetként felkaroló Máltai Szeretetszolgálat aktivistái szerint például gyakori, hogy valaki nem is a lakhatás hiánya, hanem a céltalanság miatt köt ki az utcán. Ilyenkor többnyire családi tragédia, szeretteinek elvesztése következtében valamiféle elhúzódó sokkos állapotról van szó, amelyből az illető nem képes kikeveredni. Az ilyen ember még inkább türelemmel teli, sokirányú gondoskodást igényel.

A Sargentini-jelentés összelapátolásának magyar segítőit viszont aligha fenyegeti a céltalanság. Szemük előtt ott lebeg a nagy cél: a munkásságuk jutalmáért nekik járó júdáspénz. Aggódhatunk azonban, hogy a tél elmúltával miként alakul a jövőjük. Mi lesz az ideológiai hajléktalanként zsákutcájában tébláboló, egyre zsugorodó MSZP-vel, a DK-val és a többi ellenzéki párttal a jövő tavasszal sorra kerülő európai parlamenti választás után?”