Marx és a keresztények

2018. június 22. 10:04

Az idei nyár egyértelmű nyerő húzása a 200 éve Trierben született forradalmi rögeszmés gondolkodó Marx értékesítése minden lehetséges XXI. századi formában.

2018. június 22. 10:04
B. Varga Judit
Marx és a keresztények

„Rajna-vidék-Pfalz szövetségi tartomány Karl Marx-lázban ég. Az idei nyár egyértelmű nyerő húzása a 200 éve Trierben született forradalmi rögeszmés gondolkodó Marx értékesítése minden lehetséges XXI. századi formában. E sorok írásakor éppen a város régi textilgyárában, a ma TUFA néven népszerű kulturális centrum nagytermében Marx-revüt tekint meg a nagyérdemű, amelyben Marx a showsztár, »szeretett« proletariátusa pedig a tánckar.

»Nos hát, hogy nevelt-e ki Marx gyilkosokat, nem tudom, de ahogy hallottam, a férfi, Blind, akinek a lövései okozta sebeket most is magamon hordozom, Marx neveltje volt.« (Otto von Bismarck)

A vaskancellár három évvel »Trier legnagyobb fia« halála után, 1886 márciusában mondta ezeket a szavakat a Reichstagban. Nem nehéz kikövetkeztetni belőlük, hogy a kortársak, méghozzá az akkori fősodor mennyire tisztában voltak nézetei veszélyességével. Ezért is érthetetlen a mai európai fősodor rajongása Marxért, aki nemcsak a XIX. századot fertőzte meg erőszakos teóriájával, hanem a rákövetkezőnek is elég muníciót adott ahhoz, hogy deklarálja a maga osztálydiktatúráját minden »ellenség« kíméletlen elnyomásával. (...) A kortársai, sőt elvbarátai szerint is uralkodó természetű, öntömjénező Marx egyik kedvenc szava a »megsemmisíteni« volt. Nála már csak Lenin használta gyakrabban, aztán Sztálin…

Ennek az »istentelen önisten«-nek, ahogy a németek nagy romantikusa, a politizáló költő, Heinrich Heine gúnyosan nevezte, egyszerre négy kiállítással tiszteleg szülővárosa 2018-ban. Külön céget, Kft.-t hoztak létre a kiállításokra, s ami számomra a legfurcsább, hogy a komoly múltú trier-i székesegyház múzeuma is beszállt a világ legkártékonyabb ateistájának emlékezetkampányába. A Museum am Dom-ban az értékteremtő, az életnek értelmet adó munka az október 21-éig látható tárlat témája, amely Marxot is sokat foglalkoztatta. A kiállítást olyan előadások kísérik, melyek a katolikus egyház társadalmi tanításait vetik össze Marx tömeges nyomorúság és az iparosítás közötti összefüggés-elméletével. Marx hatását mutatják ki és olyan hasonlóságokat, amelyek végül is a német jóléti állam kifejlődéséhez vezettek.

Trier egykori püspöke, Reinhard Marx bíboros, jelenleg München és Freising érseke ma is aktuálisnak tartja névrokonát. A május 5-i hivatalos ünnepségen Junckerrel együtt jelen lévő bíboros számos interjút adott Marx-témában. A legfigyelemreméltóbb, amikor Marx aktualitását azzal indokolja, hogy a nacionalizmussal szemben jól használható világnézetet képvisel, valamint az Egyház szociális tanításának létrejötte is neki köszönhető (»Marx vállán állunk«). Ugyanakkor a névrokona fő művére tudatosan rájátszó bíboros A tőke című, magyarul 2009-ben megjelent könyvében figyelmeztet: a keresztény tanításon alapuló globális irgalom és szolidaritás gyakorlatba való átültetésére van szükség, ellenkező esetben újra találkozhatunk Karl Marx eszméivel, s könnyen megismétlődhetnek a XX. század szörnyűségei, »ennek azonban az ember érdekében nem szabad megtörténnie! Karl Marx pedig nyugodjék békében!« Határozottan elveti Karl Marx erőszakos megoldását, helyette vallja, hogy a munkás felszabadításának nem forradalmi úton kell végbemennie, hanem a kapitalizmus megszelídítésével és szociális piacgazdasággá fejlesztésével, az erkölcsi kérdések előtérbe helyezésével, »a gazdaság nem öncél, hanem az ember szolgálója« elmélet gyakorlatba való átültetésével.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 20 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
brabant89
2018. június 24. 13:53
Eléggé felszínesnek látom ezt az írást. A szerző egyrészt azt bizonygatja, hogy a katolikus egyházban volt válasz az iparosodással, a munkásosztály kialakulásával kapcsolatos szociális válságra, említi XIII. Leó 1891-es Rerum novarum enciklikáját. Ennek előzményeként csak Don Bosco Szent Jánost említi, arról megfeledkezik, hogy - többek közt Marx aktív közreműködésével - 1864-ben létrejött az I. Internacionálé, és 2 évvel a Rerum novarum előtt, 1889-ben - már Marx halála után - a II. Internacionálé. Úgy vélem, a munkásmozgalom nemzetközi szervezetének létrejötte nagy lökést adott azoknak, akik a kereszténységen belül próbáltak szembenézni a modern Európa ezen komoly társadalmi problémájával. Úgy látszik, a szerző vallásos, ezen belül katolikus, ezért a fő baja a marxista munkásmozgalom ateizmusával van. Továbbá úgy tűnik, hogy hisz abban, hogy lehetséges Európa újra kereszténnyé tétele. Hát ez lehetséges lenne, ha létezne isten, és ő pont olyan lenne, amilyennek a keresztények (és pl. nem a muszlimok) hiszik. Dehát a keresztény (meg persze a muszlim) isten nem létezik. Itt a link egy (angol nyelvű) TEDx előadásra, hogy a nyugati civilizációban miért nincs visszaút a valláshoz. https://youtu.be/YtAR_OGzlcg
a hun
2018. június 24. 11:37
Kinek gratulálhatok a jó étvággyal fogyasztható vasárnapi ebédhöz? Ha a házvezetőnődnek-add át neki!
duzur
2018. június 24. 11:09
Semmi kétség, hogy amióta eltünt a kisértet Európából, egyre gátlástalanabb a kapitalizmus étvágya. Az a szociális piacgazdaság amit az Egyház is vizionál már nem valósulhat meg és ezt a rendszer remekül meg is tudja indokolni. Merthogy a globalizált versenyben, a legprimitivebb kizsákmányolás az a mérce amihez igazodni kell. Ez a realitás, a többi maszlag.
Zokni
2018. június 23. 22:34
"...érthetetlen a mai európai fősodor rajongása Marxért, aki nemcsak a XIX. századot fertőzte meg erőszakos teóriájával, hanem a rákövetkezőnek is elég muníciót adott..." - írja megint egy tudatlan idióta, aki ráadásul mindenáron elengedhetetlennek találja, hogy ezt világgá is kürtölje. (A Mandi meg szemlézi...) Pedig nem olyan nehéz. A "szabadság felismert szükségszerűség..." - mondta Hegel (?), de Marx is. Azaz a politikai cselekvés szabadsága a történelmi körülmények adta lehetőségek kihasználásának (azaz a felismert szükségszerűségnek) a függvénye. Vagyis, amikor alkalom nyílik, akkor cselekedni kell. Így működik a történelem, és amikor Marx politikailag is aktív volt, akkor ő is azon volt (a K. Kiáltványban pl.), hogy e felismerés mozgásformát találjon különféle mozgalmak által. Részben igaza is volt, ha világforradalom nem is tört ki. De az elméleti munkássága, melyben ezt a gondolatmenetet is végigvezeti, és az említett írása, melynek még ma is vannak megfontolandó részei, éppen azt mutatja be, hogy a történelmi folyamatok mennyire NEM egyes emberek, NEM "történelmi személyiségek", vagy éppenséggel NEM történelmi-filozófiai eszmék (vagyis köztük NEM az övéi) hatására alakulnak, hanem objektív, a társadalom zsigereiben, a tömeges jelenségekben mozgalmakban, és nagyon gyakran spontán emberi cselekvésekben elrejtett törvényszerűségekben - szükségszerűségekben - kell keresni a valódi mozgató rugókat. Bismarck meg alighanem Marx helyett inkább magában kereshette volna a merénylet kiváltó okát...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!