Románia az utóbbi időben dinamikusan fejlődik, egyes adatok szerint utol is érte hazánkat. De milyen szerkezeti és földrajzi egyensúlytalanságok sújtják a gazdaságot, és mire elegendő az EU-s forrás? Bálint Csabával, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagjával értékeltük szomszédunk eredményeit.
Marosvásárhelyen, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság vándorgyűlésén járva az ország gazdaságának kettősségét érhettük tetten: egyrészt érzékelhettük az optimizmust, miután a vásárlóértékre átszámolt GDP-ben Románia 0,1 százalékkal megelőzte Magyarországot, sőt a román prognózisok szerint 2025-re még Lengyelországot is utoléri. Másrészt viszont az ikerdeficitre, a magas költségvetési és fizetésimérleg-hiánynak a fenntarthatatlanságára figyelmeztettek.
A nagy aggregált adatok alapján az utóbbi időben Románia dinamikus, gyors felzárkózását láthattuk. Ha visszamegyünk az ezredfordulóig, akkor az egy főre eső román bruttó hazai termék a negyede volt az európai uniós átlagnak, tehát a gazdaság mélyről indult. „Egy ligával magasabb szinten játszott Magyarország, Szlovákia, Lengyelország, ehhez sikerült felzárkóznia Romániának” – fogalmaz Bálint Csaba, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja. Az EU-csatlakozással nemcsak jelentős forrásokhoz jutott Románia, nyitnia is kellett: egyre több külföldi vállalat, tőke érkezett, és ez reformokat generált. A vállalati szektornak nagy lökést adtak a beérkező uniós források, de az új technológiák és a vállalatirányítási tapasztalatok is. Bálint Csaba szerint a valódi reformok végigviteléhez a román kormányzati politikának gyakran kell külső ösztönzés és olyan cél, amit a társadalom is a magáénak tart. Idesorolta az EU-tagságon kívül a NATO-ba való betagozódást, és ilyen országprojekt lenne szerinte az eurózónához való csatlakozás is.
A Román Nemzeti Bank szakembere hangsúlyozza, hogy az országok rangsorolásánál nehéz GDP-t és vásárlóerőparitás-indexeket mérni, kitisztítani az adatokat, mert Románia esetében nagy a mérési hiba lehetősége. Példaként kiemelte, még abban sincs konszenzus a statisztikusok között, hogy mekkora lélekszámmal dolgozzanak, hiszen jelentős volt a kivándorlás az országból. A becslések azért visszaadják, hogy az ezredforduló idején tapasztalt kontraszt Románia és Magyarország között mindenképpen szűkült, és ez észrevehető a mindennapokban is. Az olyan külsőségekben, mint a gépjárműpark vagy az öltözködés, ma már nincs szembetűnő eltérés például Nagyvárad és Debrecen között, az épített örökség ápolásánál viszont még van lemaradás. Bálint Csaba rámutatott: Románia heterogén ország, ahol a regionális különbségek fokozottan megmutatkoznak. Az egyenlőtlenségekre példa, hogy a bukaresti 5300 lejes átlagfizetés a duplája a hargitainak, és a régiók GDP-jében ez a különbség még nagyobb. A bukaresti egy főre eső bruttó hazai termék eléri az EU-s átlag 160-170 százalékát, persze a főváros adatait mindig torzítják az oda bejegyzett vállalatközpontok. Jellemzően a nagy gazdasági centrumok, mint Kolozsvár, Temesvár, Brassó, Jászvásár és kikötője miatt Konstanca jól teljesítenek, de azokban a régiókban, ahol nincs ilyen nagyváros, látni a lemaradást. A közgazdász sajnálkozva állapítja meg, hogy az előző két évtizedet nézve ez
a fejlettségi rés az országon belül bizony szélesedett, és a tendenciát a kohéziós programok sem tudták megfordítani.
Az adatokból azt látni, hogy a dinamikus, nagyobb gazdaságú régiók ügyesebben használták fel a forrásokat.
A területi egyenlőtlenség terén érdemes még megemlíteni a kelet és nyugat közötti különbséget.
Erdély bizonyos régiói sokkal előrébb állnak, mint egyes keleti és déli megyék,
ahova nem vezetnek autópályák, természetesen Bukarest kivételével. Dél-Erdély és Kolozs megye is előrébb tart, mint mondjuk Székelyföld vagy Észak-Erdély megyéi. Persze Székelyföld sosem az iparáról volt híres, és a ranglista szerint a megyéi lassan lefelé csúsznak. Bálint Csaba szerint nincs, ami húzná magával a környék gazdaságát, nincs meg az ott lévő nagyváros gravitációja. Amikor egy nagyberuházáshoz hirtelen száz mérnökre lenne szükség, Kolozsváron jó eséllyel lehet találni, viszont az ország kisebb városaiban nem.
A vándorgyűlésen nagy hangsúlyt kapott az ikerdeficit, a költségvetési és a folyó fizetési mérleg hiánya, mivel ezek a leginkább kiemelt belső kockázati faktorok. Bálint Csaba szerint az elmúlt évek fejlődési dinamikája jelentős makrogazdasági egyensúlytalanságok felépülésével járt együtt. Idesorolja a tartósan magas költségvetési hiányt, amihez szervesen kötődik a folyó fizetési mérleg hiánya is, illetve azon belül a külkereskedelmi mérleg deficitje.
Mindez meglátszik Románia GDP-arányos adósságállományán is, ami 50 százalék körüli – húsz évvel ezelőtt csak a fele volt. Keleti szomszédunk a rendszerváltáskor adósság szempontjából jóval kedvezőbb helyzetben volt, mint a régió többi országa. Ezt követően azonban a hiány a GDP-nél jóval gyorsabb ütemben növekedett. A nemzeti bank szakembere figyelmeztet, hogy ami az egyik oldalon adósság, az a másik oldalon eszközfelhalmozást is jelenthet. Nem veti el az adósságképzést, de azt tartja optimálisnak, ha abból infrastruktúra épül, vagy más jövőbe mutató fejlesztés valósul meg. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy Romániában a szocialista rendszer utolsó éveiben az adósságtól való megszabadulás olyan társadalmi krízist, megszorításokat, sorbaállást hozott, amilyet Bálint Csaba egyetlen nemzetnek sem kívánna.
A koronavírus-járvány kirobbanásakor, 2020-ban a büdzsé hiánya meghaladta a 9 százalékot, de már előtte is gond volt a román költségvetéssel. Bár 2015-ben közel kerültek a nullszaldós állapothoz, utána fogyasztásorientált irányba tért át a kormányzati politika. Lazító intézkedések történtek, jelentős béremelések az állami szektorban, adó- és áfacsökkentések. Így már 2019-ben 4 százalék feletti hiány keletkezett, ami akkor az egyik legmagasabbnak számított az EU-ban. A költségvetésnek kiszolgáltatott helyzetben kellett megküzdenie a járvánnyal, viszont sikerült a magas hiányt jelentős külső finanszírozással fedezni. Tavaly a deficit 6 százalék környékére mérséklődött, és idén, ha nem lettek volna kiigazító lépések, hasonló szinten ragadt volna be.
A fogyasztás ösztönzése segítette a GDP-növekedést, viszont megemelte a külkereskedelmi hiányt. Ennek kapcsán Bálint Csaba kiemeli, hogy a folyó fizetési mérleg pénzügyi oldalát vizsgálva látható, hogy a kormányzat nagy finanszírozási igénnyel rendelkezik, a privát szektor és ezen belül a háztartások pedig nettó megtakarítók. Hangsúlyozza, hogy ez a trend hosszú távon nem fenntartható, az egyensúlytalanságokat fokozatosan le kell építeni. A folyó fizetési mérleg deficitje már 4 százalék körül fenntarthatóvá válhatna, állapítja meg. Ezt a hiányt egyrészt EU-s forrásokból lehetne finanszírozni, ami eddig is a GDP 1,5 százalékát tette ki, illetve külföldi tőkebefektetésekből, amelyek most a GDP 2 százalékát érik el. Persze ehhez a 7 százalékos hiányból még le kellene faragni 3 százalékot. A vándorgyűlés előadásaiból az is kiderült, hogy a kormány tett lépéseket a hiány mérséklésére. Az intézkedések mértékéről Valentin Lazea, a Román Nemzeti Bank vezető közgazdásza elmondta, hogy az több, mint amennyit ettől a kormánytól vártak volna, de a szükségesnél lényegesen kevesebb.
Bálint Csaba a bevezetett restrikciók közül a legfontosabbnak egyrészt az egyes kivételek eltörlését tartja, ilyen például a járulékmentesség az építő- és az élelmiszeripar esetében, másrészt a speciális adók bevezetését a több mint 50 millió eurós forgalmú nagyvállalatoknál. A bankszektor is kapott különadót, és vannak más konkrét adóemelések: néhány terméknél az áfa és a jövedéki adó is nő. Úgy becsli, hogy mindez GDP-arányosan 1,5 százalékot jelenthet. Ezzel a csomaggal időt lehet nyerni, de csak a fenntarthatósághoz szükséges kiigazítás felét érik el. Bizonytalanságot okoz az is, hogy a csomag több elemét az alkotmánybíróság vizsgálja. Remélhetőleg az intézkedéssor elég arra, hogy meggyőzzék az EU-t a források további folyósításáról. Röviddel a 2024-es szuperválasztási év előtt egy ilyen csomag átültetése komoly politikai kockázatot is jelent. Bálint Csaba bízik abban, hogy 2025-től folytatódik a költségvetés konszolidációja, de hozzáteszi, hogy a romániai kormányok átlagos élettartama hét-kilenc hónap.
Szlovákia, Magyarország, sőt még Csehország esetében is világosan látszik az, amivel a román optimizmus nem számol: hogy ennél a fejlettségnél kialakul egy üvegplafon, amit nehéz átugrani, ez pedig a közepes fejlettség csapdája. Bálint Csaba szerint a kockázat, hogy egy bizonyos szintet elérve a felzárkózás lelassul vagy megáll, Románia esetében is fennáll. Úgy véli, ha sikerül rendet rakni, vagyis konszolidálni a költségvetést, akkor az EU-s források észszerű felhasználásával megadhatják azt a kis pluszt, ami megteremtené a további fejlődés lehetőségét. Kifejti, bár a GDP-arányosan évi 1,5 százalékos EU-s forrás kevésnek tűnhet, egy-két évtizedes távlatban ez lehet az a többlet, ami a felzárkózást lehetővé teszi. Rákérdeztünk, milyen kitörési pontokkal számol Románia. Ismeretes, hogy Szlovákia a képzésben, a kutatás-fejlesztésben látná a pluszt, Magyarország pedig olyan stratégiai fejlesztendő ágazatokat jelölt ki, mint az autóipar vagy a hadiipar. Bálint Csaba úgy gondolja, ideális esetben az EU-s források felhasználása Romániában is elősegítheti az ilyen technikai, technológiai célok elérését, hiszen éppen az olyan szektorokat célozzák, mint a digitalizáció, a zöldátállás és az energetika. A pénzügyi szakember azonban úgy véli, az átgondolt gazdaságfejlesztési stratégia megalkotásában az ország még hátrébb áll. Jövőképe, víziói nincsenek igazán kiforrva. Sajnálatosnak tartja, hogy a kutatás-fejlesztésre fordított összegek szintje Európában az egyik legalacsonyabb, viszont a külföldi tőkével együtt érkezik tudás is. Ezt bizonyítja, hogy bár a K+F-ráfordítás alacsony Romániában, a termelékenység növekedése mégis itt az egyik leggyorsabb az egész régióban.
A demográfiát Bálint Csaba nagy kihívásnak tartja. Persze annak, hogy 3-4 millió ember külföldön dolgozik, pénzügyileg van pozitív oldala is, mert tetemes összegeket utalnak haza. 2006-ban ez az érték a GDP 5 százalékát tette ki, mára 1 százalékra mérséklődött. Az összeg nagysága ma is jelentős, csak közben a román GDP meghaladta a 300 milliárd eurót. A demográfiai folyamatokban az olyan negatív tendenciák, mint a társadalom elöregedése, a jövőben nehézséget okoznak a költségvetésnek.
Nyitókép: Bukarest belvárosa.
Fotó: Shutterstock
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség. Hajdú Tímea írása.
Idén tovább csúszik a lejtőn Európa legnagyobb gazdasága. A tavalyi recesszió 2024-ben is folytatódik, ami rossz hír Magyarország számára, a hazai ipar ugyanis nagyban a német kereslettől függ.
A 2025-2027-es időszakra az S&P Global Ratings azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékos reálnövekedést ér el éves átlagban – értékelte a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
Gratulálok, Romániában vagyunk – hangzott el a diadalittas mondat egyikük szájából.
„Az egész romániai magyar politikát átszövi a külföldi pénz” – írta Tóta W. Árpád.
A korrupciót mint kampánytémát szoros egymásutánban utasították vissza a magyarok, a törökök, a lengyelek, a szlovákok és a horvátok is.
„Nagyon elegem van” – írta közösségi oldalán a publicista.
Ilyen egy baloldali messiás.
