Peking 300 milliárd dollárról beszél a védelmi kiadásai kapcsán. Az USA hírszerzése szerint 700 milliárd a korrekt összeg. Hol van valójában az irgalmatlan mennyiségű különbözet?
A Makronóm Intézet elemzőjének írása.
Az amerikai hírszerzés vizsgálata szerint a kínai védelmi költségvetés Peking által kommunikált 300 milliárd dolláros összege igen messze áll az igazságtól, a valóságban a büdzsét inkább 700 milliárdosra lehet becsülni.
A botrány még nyáron robbant ki, amikor a republikánus szenátor, Dan Sullivan a hírszerzői adatokra támaszkodva követelte, hogy – tekintve a kínai számokat – eszébe ne jusson a törvényhozóknak a védelmi kiadások bármilyen jellegű csökkentése.
Általános és globálisan elfogadott vélemény, hogy az USA a maga 900 milliárd dolláros védelmi költségvetésével abszolút egyeduralkodó, mindenki más, beleértve Kínát és Oroszországot is, csak a hátát figyelheti Washingtonnak a távolból. (A büdzsé egyébként 830 milliárdot irányoz elő az amerikai védelmi tárcának, de tartalmazza az Energiaügyi Minisztérium atomfegyverprogramjának, illetve más védelmi ügynökségeknek a finanszírozását is.)
Az összeg valóban óriási – elég csak arra gondolni, hogy az összes többi NATO-tagállam nagyjából 300 milliárdot költ évente védelmi kiadásokra –, de nélkülözhetetlen az Egyesült Államok izomra épülő, fegyveres háttérrel megalapozott külpolitikájához, és természetesen az olyan proxyháborúk megvívásához, mint amilyet Washington jelenleg Ukrajnában folytat.
Ebbe az idilli számolgatásba rondítottak bele az amerikai hírszerzés jelentései, amelyek arról szólnak, hogy Peking alaposan a bolondját járatta mindenkivel, amikor 300 milliárd dollárban jelölte meg védelmi kiadásainak éves összegét. Hol van az a 400 milliárd, amiről Kína nem beszél?
Azon, hogy Peking adatai időnként kissé homályosak, nem lehet meglepődni. Kínára általában nem jellemző a teljes átláthatóság, a védelmi szektor pedig alapból olyan érzékeny terület, ahol a ködösítés a mindennapok része. A hivatalos jelentések a kiadásokat három kategóriába, a személyibe, a kiképzési és karbantartásiba, valamint a haditechnikai eszközökébe sorolja. Rendkívül lecsupaszított ellentéte ez a Pentagon sok ezer oldalas költségvetési dokumentációjának, ahol nyilvánosan (vagy nyilvánosnak tűnő módon) igyekeznek elszámolni az adódollárokkal.
Ám zavaros a kép a vállalati finanszírozás területén is. Kína jól bevált receptje, hogy a védelmi befektetései kettős rendeltetésű vállalatokat is érintenek, a katonai-polgári összefonódást pedig igen nehéz kigubancolni a kettős felhasználású termékek esetében. Jellemzően ezek a finanszírozások a hajógyártásban, az IT-szektorban és a repülőgépiparban bukkannak fel, vagyis éppen azokon a területeken, ahol Peking a leggyorsabb modernizációra törekszik.
A 400 milliárdos fantomösszegre magyarázat lehet az is, hogy Peking egyes fegyveres szervezeteket, például a parti őrséget és a tengeri milíciát nem számolja bele pénzügyileg a hadseregbe, így külön finanszírozást biztosít nekik.
És végül egy szimplán gazdasági ok: amint arra az American Enterprise Institute (AEI) agytröszt is rámutatott, az ázsiai nagyhatalom nagyon erősen áll a PPP, a vásárlóerő-paritás területén, vagyis ugyanazokat a termékeket egy kínai olcsóbban tudja megvenni, mint egy amerikai. Ezt kihasználva, Peking képes arra, hogy a katonáinak nagyjából tizenhatodannyi fizetést adjon, mint amennyit az USA hadseregében szolgálók kapnak. Ez óriási megtakarításhoz vezet, az így megspórolt összeget pedig azonnal be lehet tolni a fegyver-előállításba. Ahogyan az AEI jelentése fogalmaz: „a kínaiak ontják a gyárakból az új hadihajóikat, miközben mi azzal küzdünk, hogy egyáltalán életben tudjuk tartani a hajógyárainkat”.
Az ázsiai nagyhatalom katonai költségvetése az elmúlt 28 egymást követő évben folyamatosan nőtt – a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) adatai szerint csak az elmúlt évtizedben átlagosan 9 százalékkal. Mindeközben – mutat rá az AEI – a Pentagon költségvetése folyamatosan ingadozott, köszönhetően a költségvetési megszorításoknak, az inflációnak és a projektek instabil finanszírozásának. Az USA védelmi büdzséje GDP-arányosan továbbra is szűkül, a számítások szerint 2025-re két évtized után először újra 3 százalék alá csökken.
Az amerikai agytröszt prognózisa szerint Kína rövid időn belül átveheti a vezetést a védelmi kiadások területén is, míg az amerikai haderőnek az előtte álló lehetséges feladatokat a tőle elvárt hatékonysággal, de amortizálódó eszközökkel és kevesebb emberrel kell megoldania. Ez pedig az egész védelmi struktúra képességcsökkenéséhez és kiüresedéséhez vezet.
Mindezek alapján nem csoda, hogy Dan Sullivan szenátor ennyire ideges lett a valós kínai számok hallatán. A történet ugyanis most már nem ott tart, hogy szinten kell tartani az előnyt az ázsiai országgal szemben. Jelenleg a Pentagon elsődleges feladata az elvesztegetett idő bepótlása és hadseregének finanszírozási újragondolása kell legyen, irodai gépei kezdőképernyőjének egyetlen vörösen villogó számot beállítva: 700 milliárd.
Fotó: MTI/EPA/Roman Pilipej
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
A Kínában forgalomba helyezett elektromos gépkocsik kétharmada olcsóbb, mint hagyományos, robbanómotoros alternatíváik. Az olcsó gyártás miatt az ázsiai ország dominálja az európai EV-piacot is. Az öreg kontinensen lévő gyártóknak több támogatásra lenne szüksége, hogy felvehessék a versenyt.
Az intézkedés 170 millió amerikait érintene. A TikTok tiltakozik a tervezett, szólásszabadságot korlátozó intézkedés ellen.
A történet egy iraki háborús misszióban kudarcot valló katonáról, Győrbíró Zsolt alezredesről szól.
Nem biztos, hogy a szerző alaposan átgondolta, kiket sérteget.
Kínzás és kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód; kemény és életveszélyes börtönkörülmények is szerepeltek a jelentésben.
A Közel-Keleten szabadságvesztéssel büntetnék az azonos neműek közötti kapcsolatot.
Hosszú percekig állt a játék a vendégszektornál kipattant konfliktus miatt.
