A beruházók között szinte minden nagy szereplő jelen van: a szomszédból gépjárműgyártó nagyágyú, startupból felnőtt francia vállalkozás, nemzetközi autóipari együttműködés, de távol-keletiek is fektetnek be itt. Ez is része Macron újraiparosítási elképzelésének.
Pósa Tibor írása a Makronómon.
Egy nappal azt követően, hogy Párizsban Emmanuel Macron részletesen kifejtette újraiparosítási elképzeléseit, múlt pénteken Dunkerque-be utazott, ahol bemutatta a gyakorlatban, hogy miről is beszélt. A fél kormányt magával vitte, hogy ők is jelen legyenek a tajvani ProLogium akkumulátorgyár alapkőletételén. A tervek szerint 5,2 milliárd euróból (a mai árfolyamon több mint 1900 milliárd forintból) megvalósuló gigagyár, amelyhez a francia állam egymilliárd euróval járul hozzá, 2026-ban áll termelésbe. A teljes kapacitását 2030-ban éri el, ekkor
a gyár együttes évi teljesítménye 48 gigawattóra (GWh) lesz. A tajvani cég a térségben közvetlenül háromezer főnek, áttételesen pedig 12 ezer alvállalkozónak biztosít munkát.
Hogy egy ilyen nagyberuházás mindenkinek tetsszen, az szinte kizárt. Pár tucatnyian most is összegyűltek a városházánál, ha már Macron is idejött, de ők sem az üzem ellen tiltakoztak, hanem ennyien maradtak azok közül, akik nem tudnak napirendre térni a francia nyugdíjreform elfogadása fölött. Nagy hangzavart keltettek, doboltak, edényekkel csörömpöltek, trombitát fújtak, ezt a „muzsikát” kellett élveznie az államfői látogatás biztosítására kivezényelt nagyszámú rendőri erőnek. De összetűzés most nem történt.
Miért is választotta Macron elnök a zöld- és jövőbe mutató beruházásra kiváló példaként a tajvani üzemet, hiszen mifelénk más se hallunk, mint hogy egy akkumulátorgyárnál környezetszennyezőbb ipari létesítmény nem is létezhet: energia- és vízfaló, sőt a földet is örökre megmérgezi. Egy „normális nyugati országban” – a hazai ellenzékiek Franciaországot, a szabadság, egyenlőség és testvériség hazáját csak annak tartják – meg ezzel reklámozzák a jövő iparát, amely ráadásul zöld is. A ProLogium 2006-ban alakult a szakadár kínai szigeten, Tajvanon. A franciaországi üzem az első külföldi beruházásuk, így igyekeztek a legfejlettebb termékeikkel megjelenni Európában. Mégpedig a dunkerque-i gyárban új típusú akkumulátort fognak gyártani, amely egy kilogrammra számolva kétszer nagyobb teljesítményt tud leadni, mint a jelenlegi lítiumion energiatárolók.
A gigagyár energiaéhségét pedig zöldenergiából tudják csillapítani: a gravelines-i atomerőmű a közelben van, de ha akarnak, akkor tengeri szélerőművekből is szerezhetnek elektromos energiát. A vízigény kielégítésére tisztított vizet használnak. Ráadásul Dunkerque-nek és vidékének kiváló szállítási útvonalai vannak. A tengeri kikötő is biztosított, így a világ összes tájáról érkezhetnek hajók. Autópályák is összekötik a környező országokkal, Párizs egyórányira van, de ha valaki az észak-európai piacot, esetleg Németországot akarja megcélozni, az sincs messze. A térségben a tavalyi munkanélküliség magasabb arányt (8,7 százalék) mutatott, mint az országos átlag (7 százalék). Így nem tűnik légből kapottnak az a helyi vezetés által kitűzött cél, hogy az elektromos járműipar számára a következő években mintegy húszezer főt fognak átképezni.
A többi akkumulátorgyártó vállalkozás is úgy látja, hogy Franciaország északi része kiváló lehetőségeket biztosít. Ma már nem véletlenül nevezik a vidéket akkumulátorvölgynek. Szinte egymás után jelentik be, majd adják át a gigagyárakat.
Az értesülések szerint az első gyár felavatásán részt vesz a francia államfőn túl Németország kancellárja, Olaf Scholz is. Május végén avatják fel Douvrinben az Automotive Cells Company (ACC) akkumulátorüzemét, amely a franciák és a németek autóipari óriásainak együttműködésével jött létre. A 2020-ban alakult ACC létrehozói közt van a Stellantis (a Peugeot, a Citroen, a Fiat, a Chrysler márkát tömörítő csoport), a Saft TotalEnergies és a Mercedes-Benz. Az első termelőegység 13,4 GWh-s teljesítményű lesz, de 2030-ra évi 120 GWh-ra fut fel a legyártott akkukapacitás. Addigra az üzem – egy év alatt – körülbelül félmillió elektromos gépjárműhöz biztosít majd akkumulátorokat.
A készülőben lévő második gyár az AESC-Envisioné lesz. Ezt a kínaiak 2018-ban a japán, de jó ideje már francia Renault–Nissan–Mitsubishi Alliance keretében működő, a világ hatodik legnagyobb autógyártójának számító Nissantól vették meg, ők 2025-re tervezik a Lille-hez közeli Douaiban épülő üzem átadását. A gyár kezdeti éves kapacitása csak 9 GWh-nyi akku előállítása lesz, de ez az évtized végére ez felfut 30 GWh-ra, amely ugyancsak 500-600 ezer gépkocsinak – főleg kis városi autónak – biztosít akkumulátorokat. (Darabra azért ugyanannyit vagy többet, mint a dunkerque-i gyár, mert itt egy-egy akku jóval kisebb kapacitású lesz, speciális kisautókhoz.) A Renault a Nissannal folytatott együttműködése kapcsán arra számít, hogy a kínaiak gyárától is beszerezheti a számára szükséges akkumulátort.
Aztán egy negyedik vállalat, a grenoble-i Verkor is belevág a térségben az akkumulátor gyártásába. A pályáját 2020 nyarán, startupként kezdő vállalkozás a Dunkerque-ben másfél milliárd euróért épülő üzemével a legnagyobbak között találta magát. A cég a finanszírozás kérdésében már megállapodás előtt áll több nagybefektetővel. A Verkor a Renault-val kötött együttműködésre alapozta a gyárát, itt készül majd különböző városi terepjárók és egy elektromos sportkocsi, az Alpine akkumulátora. Az üzem termelésének 2025-re kell felfutnia 16 GWh-ra, a tervek szerint a 2030-as cél az évenkénti 50 GWh elérése.
A most már tehát négy, éveken belül megvalósuló nagy akkumulátorgyárral Franciaország előkelő helyet vív ki magának az elektromobilitásban. A verseny azonban keménynek ígérkezik.
Ez utóbbiak 2030-ra évente összesen 240 GWh energiatároló kapacitást lesznek képesek előállítani.
Az európai gyártók még így is késésben vannak az ázsiai akkumulátorüzemekhez képest. Hosszú időbe tartott az EU-ban felismerni azt, hogy elektromos autózásban a végső ár 35 százalékát az akkumulátorok teszik ki. Az ebből származó óriási profit java eddig az olyan nagy ázsiai gyártók zsebébe vándorolt, mint a Samsung, az AESC, az SKI vagy éppen a Debrecen mellett (is) gyárat építő CATL. (Ez utóbbi 3000 milliárd forintból épül 221 hektáron, az éles termelés 2025-re várható és az összkapacitás 100 GWh-s lesz.)
Miközben az ázsia óriásgyártók egyszerű beszállítóként kiszolgálták akkumulátorokkal a nagy európai autóipari szereplőket, addig otthon fénysebességgel fejlesztették a saját modelljeiket. Az elektromos gépjárművek gyártásában jelentős előnyre tettek szert. Talán még nem késő, hogy Európában is felébredjenek.
Ha hadba áll a most készülő és tervezési szakaszban lévő európai akkumulátorgyárak tömege, vajon elegendő tárolókapacitást tudnak-e biztosítani az itt létrehozott gépkocsiknak?
Várhatóan még ez sem lesz elég, ugyanis a becslések, amelyek igyekeztek felmérni a jövőben eladott elektromosautó-mennyiséget, minden egyes esztendőben növekednek. Néhány éve a szakértők úgy gondolták, hogy 2030-ra évi 450 GWh tárolókapacitás elég lesz. Ekkor az új eladott járművek közül 45 százalékra saccolták az elektromosak arányát. Most meg 70 százalékkal számolnak,
ehhez pedig az eddig becsült duplájára, 900 GWh-ra lesz szükség.
Aki haladni akar a korral, annak nincs más választása, mint hogy kemény környezetvédelmi feltételeket szabva, de meghajoljon az idők szava előtt. Ha nem ezt teszi, akkor végérvényesen lemarad.
Címlapfotó:123rf.com
A 2025-2027-es időszakra az S&P Global Ratings azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékos reálnövekedést ér el éves átlagban – értékelte a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
A KSH friss adatai szerint a 30 év alattiak, valamint az 55 év felettiek körében emelkedett elsősorban az aktivitás az utóbbi időszakban – derül ki a Makronóm Intézet elemzőjének értékeléséből. A munkanélküliség továbbra is alacsony, főleg nemzetközi, uniós összehasonlításban.
A francia elnök síkra szállt Európa energia-autonómiája és az atomerőművek építése mellett.
Hogyan szavazunk júniusban? Miről szól ez az egész? Összeszedtük, mit érdemes tudni a 2024-es az EP-választásról.
„Vége van ennek a korszaknak” – kemény szavakkal vázolta fel Európa jövőjéről alkotott elképzeléseit a francia elnök.
Újabb mérföldkőhöz érkezett a Budapest-Belgrád vasút, már azt is tudni lehet, mikortól lehet majd utazni rajta.
Idén tovább csúszik a lejtőn Európa legnagyobb gazdasága. A tavalyi recesszió 2024-ben is folytatódik, ami rossz hír Magyarország számára, a hazai ipar ugyanis nagyban a német kereslettől függ.
