Több légkondi kell, hogy Budapest megőrizze életszínvonalát – amerikai klímagazdász a Makronómnak

Van globális klímaváltozás, vagy nincs?

Engem meglehetősen aggaszt a klímaváltozás kihívása. Nem vagyok klímaszakértő, de több tucat kiváló klímatudóst ismerek, akiknek a kutatásai bizonyítékokat mutatnak a globális felmelegés hipotézise mellett. A globális szén-dioxid koncentráció lineáris emelkedése, amely a népesség illetve a gazdaság növekedésével párhuzamosan zajlik, egyértelműen egy olyan korreláció, ami egy világos mintázatra mutat. 

A legfrissebb hírek szerint a tenger szintje sokkal gyorsabban növekszik, mint amire számítottunk és akár 98 centiméterrel is emelkedhet 2100-ig. Ha ebben a pillanatban döntést kellene hoznia annak érdekében, hogy ezt megelőzzük, mi lenne az? 

Ahogyan azt a Tufts Egyetem professzora, Gilbert Metcalf írja nemrég megjelent könyvében, egy hiteles és folyamatosan növelt szén-dioxid adó bevezetése lenne a helyes kezdeményezés, amely úgy lassítaná le az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedését, hogy ösztönzőket teremtene a gazdasági szereplők számára a magatartásunk megváltozására és a zöld technológiák bevezetésére. Ez az idővel emelkedő adó arra ösztönzi a jövő Elon Muskjait, hogy több tőkét és erőfeszítést tegyenek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású termékek tervezésébe.

Be kellene tiltanunk az összes robbanómotoros autót? 

Nem, inkább az imént említett, növekvő szén-dioxid adót kellene kiszabni.

Akkor reménykedik abban, hogy a jövőben növekvő, állandóan magas üzemanyagárak lesznek? 

Igen.

A Climatopolis című könyvében arra a kérdésre ad választ, hogy miként tudnak majd a városok és az emberek alkalmazkodni a globális felmelegedés által teremtett új környezethez. Hogyan változik majd a városi környezetünk? Mire készüljünk és hogyan kerüljük el a városi hőhullámok okozta halálozásokat?

Jártam már Budapesten. Gyönyörű város. De milyen lesz az életminőség és a gazdaság 2050-ben vagy 2100-ban? Nagyon

vagy akiknek az identitása és kultúrája kötődik Budapesthez. A nagy adathalmazok korában a klímatudósoknak megvannak a megfelelő eszközeik, hogy meg tudják jósolni a különböző városok jövőbeli kihívásait.

Ezen információkat a nyilvánosság számára ismertté és elérhetővé kellene tenni, hogy az emberek, a cégek és az önkormányzatok képesek legyenek felkészülni az őket fenyegető egyedi veszélyekre.

A kulcs a képzelet: elegendő képzelőerővel kell rendelkeznünk, hogy az életminőségünket fenyegető jövőbeli kihívásokra képesek legyünk felkészülni. Ezt követően egyedi és közös döntéseket hozhatunk a migrációval kapcsolatban, a légkondicionálás növekvő bevezetéséről, az infrastruktúráink korszerűsítéséről vagy éppen az emelkedő folyók partjairól való visszavonulásról és így tovább. 

Az idősebb épületeket vagy át kell alakítanunk, vagy újakat építeni a helyükre.

Elképzelhető, hogy a piac majd ezt is megoldja és a szabadpiac automatikus működése a legjobb módszere annak, hogy az új világhoz alkalmazkodjunk? 

A szabadpiacnak megvan az az előnye, hogy reagál arra, ha megjelenik egy erősödő kereslet. Ha a forrósodó világunkban az emberek erősebb légkondicionálásra vágynak, akkor a piaci profittermelő cégek meglátják ebben az igényben a lehetőséget és nagyobb valószínűséggel fejlesztenek illetve forgalmaznak ilyen termékeket. A globális ellátási láncok korában a gyártók Kínával is együttműködhetnek, hogy ezeket az árukat előállítsák, így az európaiak alacsonyabb végső fogyasztói árakkal szembesülnek majd. 

Ideális esetben az alkalmazkodást mind a közszféra, mind a magánszektor beruházásai együttesen támogathatják. Például Hollandiában, ha a kormány tengeri falakat épít, én pedig a házamat még cölöpökre is építem, akkor a családom kisebb árvízkockázattal szembesül. Az igazi kihívás akkor merül fel, ha az állami beruházások erkölcsi kockázatot hoznak létre. Ha egy part menti város egy árvízellenes projektbe fektet be, akkor az ember már úgy érezheti, hogy őt megvédték, személyesen nem kell már tennie semmit, mert biztonságosnak véli a lakóhelyét.

Lehetséges, hogy 2030 vagy akár 2050-re nullára csökkentsük a szén-dioxid kibocsátást?

Tekintettel az energiaigény növekedésére a fejlődő világban, az Indiához hasonló országokban ez nem hiszem, hogy lehetséges. A fosszilis üzemanyag-felhasználás csökkentése a közlekedési ágazatban továbbra is jelentős probléma. Ahhoz, hogy az elektromos járművek helyettesítsék a hagyományos járműveket, szükségünk van a megújuló energiával előállított villamos energiára és arra is, hogy az akkumulátorok tudják tárolni ezen energiát. Fontos, hogy az energiát a szeles és napos helyekről a szükséges infrastruktúrával eljuttassuk a fogyasztókhoz.

Hogyan ítéli meg a nukleáris energiát? A Science lap szerint nagy szükségünk van a nukleáris energiára, hogy megbirkózzunk a globális felmelegedéssel, ezért itt az ideje több atomerőművet építeni – ha komolyan gondoljuk a klímaváltozás elleni harcot.

Én a vegyes, portfólió-megközelítést támogatom az energiatermelés szempontjából.

Jelenleg Kína a legnagyobb szén-dioxid kibocsátó. Milyen alternatív energiaforrásai vannak Kínának?

Ahhoz, hogy csökkentse a levegő-szennyezését, Kína kevesebb szenet használ majd a téli fűtési energia termeléséhez és több gázt alkalmaz. E földgáz egy részét importálják majd. E változásokhoz a gazdasága könnyedén tud alkalmazkodni, amíg a szakpolitikai változások nem kiszámíthatatlanok, nem kapkodóak és sokkszerűek. De persze a szénbányászatra építő régiók Kínában nagy gazdasági visszaesést szenvedhetnek majd el, ha a teljes szénkereslet csökken a piacon.

Egyesek szerint a légszennyezés csökkentése érdekében az elektromos, a hibrid és más új technológiájú autók jelenthetik a megoldást. Mások viszont azt állítják, hogy az elektromos autók egész életciklusuk során sokkal károsabbak a környezetre, mint a fosszilis üzemanyag működő autók. Igaz ez? Hogyan tudná Adam Smith láthatatlan keze, azaz a szabadpiaci mechanizmus, hogy mi a hosszú távú, optimális megoldás?

Az elektromos és hibrid járművek életciklus-elemzése fontos kutatási téma, mert valóban ezen járműveknek a gyártásakor és azok végső lebontásakor is szennyezés történik. Ezért az életciklusuk során jelentős szennyezést okozó autók vásárlójának olyan extra adót kellene fizetnie, ami tükrözi a társadalmi költségeket – 

Miért küzdünk az európai autóipar ellen, amikor az olcsó repülés káros kultúrája és a nyaraló hajók rendkívüli szennyezést okoznak? A Carnival Cruise Line 2017-ben tízszer több szén-dioxidot bocsátott ki, mint Európa összes autója. 

Ez fontos szempont, de az autók és a teherautók továbbra is a legnagyobb százalékát képezik azon üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának, amelyek a közlekedéshez kapcsolódnak.

Kína és Dél-Korea az élen járnak, ami az elektromos akkumulátorok gyártását illeti. Egy cikk szerint Európa is tervezi a piacra lépést és megpróbálja felvenni a versenyt akkumulátorgyártásban, bár nagy lemaradása van. Felveheti Európa a versenyt az ázsiaiakkal?

Egyetértek. 2016-os könyvünkben, amelyet Siqi Zhenggel írtunk, azzal érvelünk, hogy

Most pedig éppen a zöld technológiák, azaz napelemek, szélturbinák és EV járművek jelentik az új nagy jövőbeli exportpiacot Kínának. Kína nem is rendelkezik túl sok benzinnel, importálnia kellene. Ez azt jelenti, hogy ha elektromos autókat gyárt, akkor már csökkentheti a külső függését és a külföldről való importot. Ezzel is csak tovább javul Kína kereskedelmi mérlege, és tovább hízik a többlete.

Az új európai elektromos-akkumulátor gyárak közel fele Magyarországon lesz majd. Hogyan hat ez majd a magyar gazdaságra?

Alaposabban ismernem kellene, hogy mely régiókban épülnek ezek a gyárak. A kisebb városokban egy új gyár nagy szerepet kaphat a helyi gazdaság fellendítésében. Greenstone és szerzőtársai kutatása egy alapvető munka, amely amellett érvel, hogy valóban nagy tovagyűrűző hatásai vannak egy új gyárnak. Megmutatták, hogy

– például mert a gyárak között áramló munkavállalók viszik és átadják a tudást a cégek között.

Milyen modellt kell követniük az országoknak: klímahősök vagy inkább potyautasok legyenek? Miért indítson el egy ország zöld forradalmat? Praktikusabbnak tűnik a már bevált technológiák és országok után menni.

Minden nemzet gazdasági vezetőjének fel kell tennie a kérdést, hogy mi a nemzetének a komparatív előnye. Mit várunk el, hogy a nemzetünk húsz év múlva exportáljon?

Ezért lehetnek hajlamosak inkább potyautassá válni.

Mondhatjuk, hogy az éghajlatváltozás kezelésének legjobb módja az, hogy rendkívül aggasztó üggyé tesszük azt, megrémisztve az embereket? Így teremthetünk keresletet és igényt a zöld technológiákra. Ilyesmi történik manapság?

Úgy vélem, hogy kulcsfontosságú, hogy a szabad média továbbra is foglalkozzon a kérdéssel és kövesse, hogy a tudósok milyen új felfedezéseket tesznek. Ahogy az emberek és a cégek megismerkednek az új kockázatokkal,

amely segíthet alkalmazkodni a kialakuló fenyegetéshez.

Ahogyan az ember gazdagodik, egyre nagyobb biztonságra és egyre kisebb kockázatra vágyik. A gazdasági növekedéssel egyre gazdagabbak vagyunk, egyre jobban élünk, amit meg akarunk őrizni, ezért a növekedés valójában elősegíti, hogy hajlandóvá váljon a társadalom a szén-dioxid-adók bevezetésére. A szén-dioxid-adó bevezetése olyan, mintha – miután meggazdagodtunk és elég jól élünk – 

Az előbbiek fényében hogyan maradjon élhető város Budapest a következő évtizedekben?

Nagyon élveztem korábbi budapesti látogatásomat. Ha azt szeretnék, hogy a turizmus továbbra is fontos részét képezze a város növekedési stratégiájának, akkor erős ösztönzőjük van arra, hogy klímatervezést folytassanak. Így mehet a város elébe a következő évtizedek kihívásainak és kockázatainak.

De nem csak turistákért küzdenek a városok, hanem a tudást hordozó tehetséges munkaerőért is. Az európai városok versenyeznek egymással, hogy a képzett munkaerő hol éljen és dolgozzon. Ha egy európai város életminősége csökken a klímaváltozás miatt, akkor a szakképzettek elhagyják, és az ebből eredő agyelszívás a város fokozatos hanyatlásához vezet. 

Ez a logika áll a Climatopolis című könyvem középpontjában. A virágzó városoknak be kell vonzaniuk és meg kell tartaniuk a jól képzett embereket. Azok a városok, amelyek ezt nem teszik meg, elkerülhetetlenül visszafejlődnek. És ez a városok közötti verseny segíti a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást!