Vágjunk rögtön a közepébe: nem unod már, hogy mindig mindenkinek te jutsz eszébe a furmintról?
Ez azért nincs így. Talán a fesztiválos-borosújságírós, Budapestről nézett közegben látják ezt így páran. Viszonylag sokat járva Tokajban azt látom, hogy a borászok inkább a borral foglalkoznak, nem a háttérinformációkkal. Én csak örülök annak, ha valaki összeköt a furminttal.
Miért pont a furmint? Ha már Tokaj: miért nem lett mondjuk Hárslevelű Hónap vagy Muskotály Május?
2009-ben, amikor elkezdtem a Furmint Februárt, a furmint óriási előnyben volt a többi szőlőfajtához képest. A legtöbb komoly fehérbor furmintból készült akkor. Persze, már akkor is volt egyfajta tokaji kötődésem, de viszonylag objektív szempontok alapján esett a választásom a fajtára. Nem is tudom tagadni, hogy azóta sok tokaji borásszal baráti viszonyba kerültem, ami csak tovább erősítette a kötődésemet a szőlőfajtához.
Sokat vagy Tokajban, könyvet is írtál a borvidékről. Bevált a „száraz furmint”, mint márka?
Itthon igen, a nemzetközi siker nehezen mérhető. Magyarországon belül az elmúlt tíz évben jelentősen megváltozott a fajta megítélése. Trendi, sőt, akár sznob dolog lett ma száraz furmintot rendelni egy étteremben. Attól függetlenül, hogy a trendiség vagy a sznobság szimpatikus-e, jelentős húzóerővel bír, hogy a fizetőképes keresletet adók jórésze tíz éve Villányt járta, ma pedig Tokajba vagy a Somlóra is elmennek.
Ebben hatalmas változást hozott a száraz furmintos mozgalom – de hívhatjuk akár forradalomnak is. A külpiacokon nincs látványos előretörés, ahhoz, hogy ez megtörténjen, talán komolyabb állami segítségre lenne szükség és összefogottabb marketing tevékenységre. Arról nem is beszélve, hogy mivel az utóbbi évjáratok kevésbé voltak szerencsések az aszúkészítés szempontjából, a száraz furmintok nélkül anyagilag bedőlt volna a tokaji borvidék.
Tokajt „a furmintra” vagy a „száraz tokajira” kéne inkább építeni? Sok borértőtől hallom, hogy száraz furmintot nem szívesen iszik, de hárslevelűt vagy furmint-hárslevelűt igen.