Amerikai lap: A liberális értelmiség feltételezései teljesen elavultnak tűnnek a jelenlegi politikában

Blake Smith, a Foreign Policy újságírója részletes cikkben elemzi Timothy Garton Ash történész és újságíró pályafutását, valamint nemrég megjelent legújabb könyvét, amelynek címe: Homelands: A Personal History of Europe (Hazák: Európa személyes története).

Smith azzal kezdi, hogy Ash pályafutása során a keleti blokk kommunizmusainak összeomlásáról és Európa politikai fejlődéséről írt, ezek a folyamatok szerinte a liberális demokrácia értékein alapuló nagyobb egység megvalósulása felé mutatnak. Smith szerint Ash új könyve alkalmat ad arra, hogy felülvizsgáljuk ezt a tételt és a benne rejlő végzetes ellentmondásokat.

A Homelandsben Ash Európa 1945 utáni történelmét akarja elmesélni egy állítólag tisztán látó, de mindenre kiterjedő empátiával rendelkező brit liberális szemszögéből, valamint annak a történetét, hogyan szeretett bele a kontinensbe európai utazásai során.

Smith szerint Ash ugyanakkor nem vesz arról tudomást, 

és az inkább egy „eltűnőben lévő vallás mennyországa”. Smith úgy látja, hogy Ash ennek ellenére ragaszkodik ahhoz – ahogy egész pályafutása során –, hogy a szabad Európa védelmének, javításának és kiterjesztésének van értelme, amely egy „reményteljes ügy”.

És valóban, Ash célja a „szabad Európa” – vagyis egy kibővített és megerősített Európai Unió, amely tiszteletet élvez a világban és támogatják az állampolgárok a kontinensen – írja Smith, hozzátéve, 

Ez viszont nem akadályozza meg Asht abban, hogy megpróbálja meggyőzni az olvasót: ugyanannyira kívánja az általa eszményített Európát, mint ő maga.

A történész szerint az első világháború előtt Európa antidemokratikus, illiberális terület volt, amelyet többnyire autokratikus hatalmak kormányoztak, amelyek nemcsak Ázsiában és Afrikában, hanem az „egyetlen egyesült Európában” is elnyomták a népeket. A könyvében az EU-t Európa liberális birodalmának nevezi, és azt állítja, hogy Ukrajnának választani kellett: ehhez vagy Oroszország antiliberális birodalmához csatlakozik-e. Smith szerint viszont ezen a ponton lehet feltenni a kérdést, hogy

Blake Smith szerint Ash a liberális közértelmiségi szerepét mint a meggyőződés előállítóját képviseli és próbálja megtestesíteni. Mozog a tudományos „jelenkortörténet” és az újságírás között, és igyekszik fenntartani „az intellektuális függetlenség magas színvonalát, miközben politikai vitába bocsátkozik”.

Smith szerint ebben az értelemben Ash tehetséges újságíró, aki tudja, hogyan kezdje történeteit rövid, figyelemfelkeltő anekdotákkal, amelyekkel – anélkül, hogy az olvasók tudatában lennének ennek – mélyen bevezeti őket saját politikai feltevéseibe és projektjeibe. A lengyelországi Szolidaritás mozgalomról szóló 1983-as könyve „nyálas és hatásvadász, de sikeres” – írja Smith. Ugyanis

de elég okos ahhoz, hogy tudatlanságát tömör, emlékezetes eszközzé alakítsa az angol nyelvű olvasó számára, hogy úgy tekintsenek az akkori lengyel belpolitikára, ahogy azt ő maga szeretné.

Azzal, hogy Ash úgy mutatja be magát, mint afféle kedélyes együgyűt, aki legalább képes tanulni, és ezért tanítani is tud a tapasztalataiból, úgy közvetít egy meglehetősen vitatható politikai értelmezést, mintha az ennek a tapasztalatnak a természetes tanulsága lenne. Ezzel pedig eléri, hogy 

Smith szerint az Ash által kritizált nyugati baloldal helyesen fogta fel a világtörténelmi helyzet alapvető dinamikáját és tétjét abban a kritikus 1980-as évtizedben – és Ash mindent egybevetve tévedett. Egy generációval később ismét tévedett, amikor Nagy-Britannia az Egyesült Államokkal együtt készülődött Irak lerohanására, azzal az ürüggyel, hogy annak tömegpusztító fegyverei veszélyt jelentenek a világbékére. Azóta elismerte, hogy a háború szörnyű hiba volt. A Facts Are Subversive című könyvében Ash a korábbi brit miniszterelnököt, Tony Blairt, Colin Powellt „és másokat” hibáztat a közvélemény megtévesztéséért – de nem kérdőjelezi meg azt az intellektuális irányultságot, amely nem csak őt tette olyan könnyen átverhetővé.

Timothy Garton Ash továbbra is ragaszkodik egyfajta affektív-intellektuális testtartáshoz, amely – Smith szerint – úgy tűnik, hogy az oxbridge-i brit gondolkodók jellemzője, függetlenül az érdemi politikai elkötelezettségüktől vagy szakterületüktől. Főleg azért hasznos ez számukra, mivel a politikai kérdéseket olyan bonyolult ügyeknek tudják feltüntetni, 

A hatalommal járó felelősségtől függetlenített értelem nyilvános fitogtatása azonban nem alkalmas a bölcsességre – emeli ki Smith. 

Ash meg akarja különböztetni magát a „rossz” fajta közértelmiségiektől, akik egy leegyszerűsített, dogmatikus politikai irányvonalat hirdetnek, amely közvetlenül az ideológiájukból következik. Ennek ellenére Ash képes a nyers liberális sovinizmus nyelvén is kifejezni magát. A New York Review of Books 1999-es esszéjében, amelynek a „Kiálts, szétszabdalt ország” címet adta,

A brit véleményvezér az olyan kérdésekben, mint Európa jövője, bár látszólag nyitott a vitára, valójában úgy véli, az a feladata, hogy a közvéleményt arra a véleményre irányítsa, amelyet ő helyesnek tart.  Ebből célból először azt a benyomást kelti, hogy meghallgatta a rivális nézőpontokat, rengeteg információt keres, és nyitva tartja a lehetőséget, hogy tévedhet. Így próbálja elmondani a „finomabb és ezért meggyőzőbb történetet” – ezzel kombinálja a lelkiismeretes megfontoltság külső héját a dogmatizmus belső magjával. 

A Brexit és Orbán Viktor magyar miniszterelnök példája azt mutatja azonban, hogy mind Ash dogmái, mind állítólagos finomsága egyre kevésbé meggyőző. Ennek ellenére továbbra is igyekszik fenntartani azt a téves bizalmat.

Miközben Blairt és Powellt hibáztatja, amiért félrevezették a transzatlanti közvéleményt az iraki invázió mellett szóló érvekkel kapcsolatban, nem hibáztatja a médiát a hiszékenységért. Ash állítólag liberális eszményképe a médiáról és a közértelmiségiek helyéről mint az árnyalatok és a vélemények kiegyensúlyozásának mestereiről, eleve félrevezető lehet.

Ha a liberális gondolkodók azt képzelik, hogy jobb politikai ítélőképességgel rendelkeznek, mint a közvélemény, mert több információval rendelkeznek és nagyobb a képességük arra, hogy bonyolult, más, ellentétes álláspontokkal számoló véleményeket alkossanak, akkor alaposan meg kellene vizsgálniuk Ash hibáit – fogalmaz Smith. 

 Képtelenek a liberális demokrácia „reményét” – akár összemossuk azt Ash vágyott európai sorsával, akár nem – megteremteni, amelytől annak túlélése függhet.

***

Nyitókép: Malte Ossowski / SVEN SIMON / dpa Picture-Alliance via AFP