Németországban majdnem társadalmi vita bontakozott ki a koronavírus-járvány elleni védekezésben hozott kormányzati intézkedésekről – akár így is összefoglalhatnánk az elmúlt néhány nap legnagyobb feltűnést keltő német közéleti eseményét, a #allesdichtmachen (#zárjunkbemindent) kampányt, illetve annak utóéletét.
A csütörtökön kezdődött kampány keretében félszáznál is több német színész töltött fel rövid videókat a közösségi médiába,
amelyekben ironikusan követelnek még több korlátozást és lezárást,
ezzel reagálva a kormány járványpolitikájára, ami egyre több feszültséget okoz Németországban.
Orbán Viktorékkal ellentétben a Merkel-kormány és a tartományok miniszterelnökei eddig még nem döntöttek a korlátozó intézkedések lazításáról, és a következő néhány hétben várhatóan nem is lesz szabadabb az élet a szövetségi köztársaságban. Az esetszámok továbbra sem csökkennek, az uniós vakcinabeszerzés nehézségei miatt pedig továbbra is kevés az oltóanyag, bár ebben a közeljövőben már pozitív irányú változás várható.
A több oltás viszont még mindig nem jelent majd megkönnyebbülést, mert a nyitás egyes fázisait különböző incidenciaértékekhez kötik a németek, a szigor pedig várhatóan később is megmarad majd.
A helyzet tehát elég kilátástalannak tűnik, a németek pedig egyre frusztráltabbak.
A frusztráció kibeszélhetősége, pontosabban kibeszélhetetlensége viszont egyre meghatározóbb kérdéssé válik – és talán nem csak Németországban. A társadalomban sokáig konszenzus uralkodott arról, hogy a korlátozások egyértelműen szükségesek, a minél alacsonyabb incidenciaértékek elérése pedig az állampolgárok mindennapi, normális életébe és alapvető jogaiba való bármilyen mértékű beavatkozást indokolttá tesz.
A több mint egy éve tartó lezárások és korlátozások viszont kifárasztották az embereket, akik közül sokan nem is találkoztak személyesen ezzel a vírussal, valahogyan viszont mégis átalakította az életüket – többnyire nem a jó irányba.
Így jártak például a színészek is. A németországi színházak hónapok óta zárva vannak, a járványhelyzet miatt a filmkészítés is nehezebb, ha egyáltalán lehetséges; és persze a színész is csak ember,
mindenkinek elege van már abból, hogy ellehetetlenült a korábban még normálisnak számító életvitel.
Amellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy a korlátozásoknak egy sor nem várt, negatív hatása is van, mint például a családon belüli erőszak egyre gyakoribbá válása, a társadalom szétszakadása, a nyilvános eszmecsere lehetőségeinek beszűkülése, vagy éppen a média hisztériakeltése.