Jaaa, hogy számla is lesz?

Ó, hogy a szövegéért jött! Természetesen, már hozom is, itt van, parancsoljon. Nézze csak meg, ez az eleje, ez a vége… bocsánat, mi az, hogy olvashatatlan? Hogy összefolynak a szavak, meg hogy hol vannak a szóközök? Na de uram, kérem, hát maga nem jelezte, hogy igényt tart rájuk. Mégis honnan kellett volna tudnom? Ja, hogy a referenciáim, nos, igen, ott kérték. Megjegyzem, egy modern szövegben semmi keresnivalójuk szóközöknek, csak a helyet foglalják, nem szigetelnek rendesen a betűk között, elnyújtják az egész szöveget, de persze, ha magának ez ennyire fontos, korrigálhatjuk… Nem, dehogy okoz gondot, az okoz gondot, amikor a kedves megrendelő nem tudja, hogy mit akar, aztán utólag kell javítgatni mindent miatta, az idő meg csak megy, megy, közben az idő, mint tudjuk, pénz… na, látja, kész is van.

Száztízezer, igen. Parancsol? Hogy két perc, meg hogy ennyiért maga is megcsinálta volna? Bocsánat, uram, mi is a maga foglalkozása? Pompás. Jármű-egészségügyi kőművessegéd, szép szakma, jó szakma, nem mondom. Kitanulta, csinálja, nem igaz? Pénzt is keres vele. Így vagyunk ezzel mind: én szöveget előállítani tanultam meg, ahogy maga vezetéket vakolni, vagy mit, az agysebész meg agyat műteni. A legjobb, ha egyikünk se szól bele a másik munkájába. Hogy csak billentyűket nyomkodok? Hát persze, Chopin is, de ugye nem mindegy, milyen sorrendben. Az agysebész meg csak kaszabol, maga meg függőlegest mér, csiszol, megkövez, vagy micsoda. Vagdosni meg glettelni én is tudok, de befeküdne maga a késem alá? Jó lenne, ha én újítanám fel a garázsát? Na ugye. Jobb, ha marad a suszter a musztafánál. Ugyebár. Számlát mondtam volna? Elnézést, mindig kimegy a fejemből, áfával, akkor az plusz huszonhét százalék. Kérem, most megint nem értem, mi baja van. Ha számlát kér, adóznom kell, azt meg nem szívesen csinálom, rosszat tesz a versenyelőnyömnek. Hol is tartottunk? Ja igen, a végösszeg az egymillió-százhúszezer forint.

Hogyne, tessék csak leülni, tessék parancsolni, egy kis víz, folyik a csapból, azért nem kell fizetni. Hogy hogy jött ki? Kérem, ahogy a honlapomon is olvashatta, karakterenként ezer forint a munkadíj, de értelemszerűen ez csak az alap. Maga szeretett volna írásjeleket is a szövegbe, amiket, mint tudja,

manapság nem könnyű beszerezni. Látja itt ezt a mondatvéget? Bárki más összegányolta volna, de nálunk első a megrendelő: három felkiáltójelet kért oda, hát hármat tettem, nem sajnáltam. Őszintén szólva nem is biztos, hogy megérte nekem, de hát első a megrendelő. Hogy ez a tétel? Azok, kérem, az ékezetek. Igen, darabja hatszáz, tavaly még belefért volna háromszázba, de sajnos Hollandiából kellett hozzá megrendelnem a billentyűzetet. Sorközök? Hát minek néz engem? Trógeroljak itt magának éhbérért? Tessék szépen lemenni a Moszkva térre, ott vannak a munkanélküli bölcsészek, bármelyik megcsinálja magának a sorközözést, én ilyen alja munkával nem foglalkozom, nem azért tanultam ki a szakmát. És különben is: nekem ma még másik három szöveget is meg kell írnom, nem érek rá magával vitatkozni. Kell a szöveg vagy sem? Na ugye.

Hogyaszongya, kilencszázezer, egymillió, egymillió-százezer, meg még egy tízes, köszöntem szépen. Ja igen: látja, vannak benne ezek a határozók meg jelzők, szerintem ez picit sok lett. Ha engem kérdez, egy helyesírás-ellenőrzőt ráeresztenék még. Nem, nehehem, kérem, mi ilyesmivel nem foglalkozunk, az egy teljesen másik szakterület. De van egy nagyon jó korrektor barátom, ha szépen megkér, megadom önnek a számát. Nem,

Inkább legyen jól megcsinálva egyszer, mint négyszer rosszul, nem igaz? Na. Azt hiszem, végeztünk. Micsoda, hogy a számlát kéri? Majd küldöm, természetesen. A korrektor barátom úgyis megy magához, majd kiviszi. Valamikor.