A jogállamiság politikai fegyver lehet az európai bírák kezében

Bertrand Mathieu neves közszereplő hazájában, aki a francia alkotmány módosítását előkészítő több bizottságnak is tagja volt, és könyvének számos részében is elfogadó álláspontot képvisel Magyarországgal szemben. Korábban könyve jelent meg magyarul is Jog a demokrácia ellen? címmel. A most Budapesten járó jogász lapunknak a jogállamiság körüli vitákról beszélt.

*

A jogállamiság fogalma a fő tengely, mely mentén a vita zajlik a nemzeti identitások és az európai értékek között – magyarázza Mathieu. Két definíciója lehet: van a korlátozott definíció, mely szerint ez védelem az önkényuralom elől – a polgárok tudják, hogy milyen szabályok vonatkoznak rájuk, és nem lehet őket a jogi garanciákon kívüli rendőri intézkedéseknek alávetni –, a második pedig egy ideologikus definíció, amit az európai bíróságok alakítottak ki. „Főleg a diszkriminációmentességet sorolják ide.”

A kérdés, hogy ki határozhatja meg, pontosan mit takar a definíció? És nem lehetséges-e, hogy egyesek fegyverként használják a fogalmat? Európai bírók arra használják, hogy azonos alapjogi fogalmakat alakítsanak ki, hogy minden nemzeti szintű bíró ugyanazt a fogalmat használja bizonyos témákban. Mathieu szerint ennek főbb példái az abortusz, a melegpárok és a vallás. A probléma ott jelenik meg, hogy ez a koncepció ellentmondásba kerülhet a különböző nemzeti identitásokkal, értékekkel.

De akkor mi is a demokrácia definíciója? A hagyományos európai demokrácia-felfogás összetett rendszeren alapul. A rendszer demokratikus, mert a hatalom legitimációját a népakarat képviselete adja, de közben liberális is, mert a hatalmi ágak szét vannak választva, és ez által korlátozottak, továbbá a jogorvoslati lehetőség adott. A politikai hatalom demokratikusan legitim, a bírói hatalom az utóbbi logikából ered. „A nagy kérdés a kettő egyensúlya” – magyarázza Mathieu. EU-s szinten a legutóbbi fejlemények arra mutatnak, hogy a politikai hatalom gyengül és a bírói hatalom erősödik, így egyensúlytalanság lép fel a demokratikus és liberális aspektusok között.

Felmerül a kérdés: fel lehet-e egyáltalán oldani a konfliktust a jogállamiság liberális és demokratikus definíciója között? Mathieu szerint kérdéses, hogy egy bírónak van-e joga meghatározni a jogállamiság fogalmának tartalmát. A bíró szerepe, hogy a meglévő törvényeket alkalmazza, jogbiztonságot nyújt – de ő maga nem tud a törvényekről dönteni. A bíró tehát csakis ebben a szerepben legitim: amikor garantál, de nem akkor, amikor a törvényekről dönt. Ez megtörténhet a nemzeti, állami szinten és az európai, állam feletti szinten. A konfliktus feloldása a hatáskörök újradefiniálása lenne: meg kell állapítani, mi is tartozik a közös EU-s értékek közé, s hogy mi a nemzeti identitások egyedi része. Ez a munka elkerülhetetlen, hiszen ha nem foglalkozunk ezzel, az további konfliktusokat fog szülni, fenyegetve az európai együttműködés gondolatát.

Mint ismert, Magyarországot és Lengyelországot rendszeresen éri a populizmus vádja, néhányan egyenesen Kínához vagy Oroszországhoz hasonlítják ezeket az országokat. Mathieu úgy véli, a párhuzamnak nincs valóságalapja. A populizmus szót szitokszóként használják. A valóságban azonban a populizmus egyben a demokratikus legitimáció alapján történő hatalomgyakorlás akarata is, amely ellenáll a bírói hatalom túlkapásainak. „Ők a demokratikus logikát akarják előnyben részesíteni a liberális logikával szemben.” Oroszország látszatdemokrácia, Kína pedig még látszatra sem az. „Hozzátenném, hogy Franciaországban a populizmus mind a jobb-, mind a baloldalon létezik, és az a vágy fejeződik ki, hogy visszaadják a népnek azt a hatalmat, amelyet elvettnek tekintenek.”

A Magyarországgal szembeni jogállamisági eljárás Mathieu szerint mind a fenti kérdések körül forog. Ha elfogadjuk, hogy a bírók meghatározhatják a jogállamiság fogalmát, akkor az eljárás teljesen indokolt. Az már kevéssé elfogadható, hogy az EU-s intézmények a jogállamiság fogalmát a legtágabban értelmezik, és ez oda vezet, hogy a tagállamok olyan szabályokat kénytelenek követni, melyeket nem fogadtak el csatlakozásukkor. A jogállamiság felhígított fogalmát aztán eszközként használja az EU, például „a magyarországi iskolai homoszexuális propaganda betiltása esetében, amely nem jogállami kérdés”. Mathieu úgy véli, végső soron mind a föderális Európát, mind pedig az európai vízió halálát el kellene kerülni. Meg kell találni a politikai megállapodások által lehetővé tett középutat a két zsákutca között. 

Fotó: Balsay Dorina