Százéves villát ver dobra az újbudai önkormányzat

Borostyán futja be az évszázados villa téglafalait, kissé megszaggatott, itt-ott megöblösödött rozsdás zöld drótkerítése a védelem illúzióját sem tartja fenn. Ott vagyunk, ahol a Himfy utca lépcsőben torkollik bele a Ménesi út hosszú szalagjába, amely a Villányi úttal párhuzamosan, de már fent, a Gellért-hegy oldalában kanyarog szelíd ívekben. A háromszintes ház belesimul az utcaképbe, a környék rengeteg fával szegélyezett zöldjébe.

Az építtetőjéről Elekes-villának is nevezett ház 1924-ben épült, az egykori magánvilla az ötvenes évek vége óta csecsemőotthonként, később habilitációs napköziként működött, ahol veleszületett rendellenességgel és betegséggel küzdő gyerekekkel foglalkoztak. A villa történetét jól összefoglaló blog szerint sokáig egész Budapesten ez volt az egyetlen ilyen intézmény, amely jobb korszakaiban egyszerre 25 gondozottat is tudott fogadni.

Az újbudai önkormányzat eszerint a kilencvenes évek óta szerette volna átvenni funkciójával együtt az épületet, végül 2000-től három budai kerület – I., XI., XII. – közösen kezdte üzemeltetni és finanszírozni a habilitációs központot, némi felújítást is eszközöltek: felújították a tetőt, liftet építettek be, akadálymentesítettek, a tereket a funkcióhoz alakították az épület belsejében, de külsejét, illetve annak jellegét igyekeztek nem megváltoztatni.

A funkciót a 2010-2019 közötti fideszes önkormányzat költöztette el (noha Újbuda honlapján a mai napig ezen a címen szerepel), mivel az épületen belül az átalakítások ellenére nehézséget okozott a sérült személyek mozgatása, ezért egy erre alkalmasabb helyen, a Fejér Lipót utca 59. számon alakítottak ki e célra mintegy 170 millió forintból egy épületrészt. Az Elekes-villa azóta üresen áll.

Ugyancsak a Hoffmann Tamás fémjelezte önkormányzat a ciklus végén kulturális célra írt ki bérlői pályázatot, hiszen a villaépület jókora terei és központi elhelyezkedése, továbbá a valódi forgalomtól való viszonylagos távolsága erre kimondottan alkalmassá tette volna. A beérkezett pályázatokat azonban már az új, baloldali kerületvezetés bontotta fel; háromból kettőt hiányosnak mondott ki (volt itt múzeum és kortárs kiállítótér ötletétől kezdve fiatalok számára szakkör-központon át fotóműhelyig mindenféle ötlet), csupán egyet teljesnek, ezért javasolta a pályázat érvénytelennek nyilvánítását.

A helyiek felháborodtak. A villaépület szerves részét képezi az 1920-as években kialakult utcaképnek, ugyanakkor, mint kiderült, az épület semmilyen helyi védettséget nem élvez.

Legalább a főfalak

Miután a DK-s László Imre-féle önkormányzat eladásra hirdette meg az épületet, csaknem száz, a Himfy utcában és a Ménesi úton lakó ember írt alá petíciót (ez a lakókat összefogó Himfy Egyesület szerint, mint lapunknak elmondják, körülbelül le is fedi a szomszédságot). Ebben arra kérik a kerületvezetést és a főépítészt, hogy addig ne hirdessen eredményt az Elekes-villa kapcsán, amíg azt nem helyezik helyi védettség alá, és így nem garantálják az 1920-as években kialakult utcakép megőrzését.

Attól tartanak ugyanis, hogy a vásárló így „eltörli a föld színéről” az épületet, hogy a beruházó például újépítésű luxuslakásokat alakítson ki, hogy a lehető legtöbb profitra tudjon szert tenni – a lakók közül, úgy tudjuk, sokan már azzal megelégednének, ha a főfalak megmaradnának.

Előzetesen a környék lakói itt sem lettek bevonva semmiféle a döntés előkészítésébe, tudjuk meg a Himfy Egyesülettől (ez formailag nem egyesület, inkább a helyben lakók laza szerveződése).

Ugyanakkor itt a pályázat lejárta előtti napokban, ellentétben az összes többi eddigi ingatlannal, 

ahol Barabás Richárd apolgármester igyekezett megnyugtatni az embereket azzal, hogy állítása szerint „az egész városvezetés elkötelezett a Ménesi 16 homlokzatának megőrzése mellett. Mindent megteszünk azért, hogy az épület homlokzata és ezáltal az utcakép érintetlen maradjon.”

Ezt a pályáztatás előtt is megtehették volna egy egyszerű önkormányzati rendelettel, sőt, a vészhelyzet alatt a polgármester saját hatáskörben is bármikor felléphetett volna a pályáztatás leállítása érdekében.

A párbeszédes alpolgármestert mi is megkerestük; ő lapunknak azt mondta, folyamatosan tartották a kapcsolatot informálisan a lakókkal, ő is támogatta a helyi védelem alá helyezést, a folyamat viszont a pandémia miatt megakadt. Amikor rákérdezünk, hogy ebben az esetben a pályáztatást miért nem lehetett felfüggeszteni, vagy legalább a pályázati kiírásban szerepeltetni a védelem alá helyezést, mint követelményt a vevővel szemben, azt válaszolja,

s jelenleg annyit tud mondani, annak a beruházónak nem adják el az épületet, aki nem teljesíti ezt a feltételt. Mint mondja, „a mi oldalunkról eljárásrendileg maximális garancia, hogy le tudjuk állítani”, hozzátéve, „megérti a politikusokkal szembeni bizalmatlanságot az elmúlt tíz év fideszes rombolása után”.

Kérdésünkre a lakókkal való párbeszédként aposztrofálja azt, ahogyan az Ulászló utcai Sarokteleknél előbb az ő tiltakozása, aztán a Momentum kihátrálása után a polgármester kénytelen volt leállítani az eladási folyamatot. S hozzáfűzi, „tudom, hogy nagyon furcsa, de mi egy olyan városvezetés vagyunk, amelyik figyel arra, hogy mit szeretnének a helyiek”. A Himfy Egyesület részéről megerősítették, hogy Barabás valóban konstruktívan állt az Elekes-villa ügyéhez a lakossági fórumon, azonban a polgármester, László Imre kimondottan ignorálta a kérdést a fogadóóráin is.

Barabás kérésünkre a helyi védettség alá helyezésről további tájékoztatást ígért, amint megkaptuk, frissítjük cikkünket.