Kormányfőcsere, magyar szövetségkötés: mi folyik Szlovákiában?

Nyitókép: Az új és a régi kormányfő: Heger és Matovič

Nem első, de eddig talán legkomolyabb válságát élte át az elmúlt hetekben a sokszínű szlovák kormánykoalíció. A négypárti szövetség 2020 februárjában nyerte el a választók bizalmát és váltotta le az országot 2006 óta változatos formákban irányító, elsősorban Robert Fico nevével fémjelzett szociáldemokratákat (Smer): sokszínűségébe sokak, például Tárnok Balázs szakértő szerint is eleve belé voltak kódolva a konfliktusok.

Igor Matovič kormányfő Egyszerű Emberek (OĽaNO) elnevezésű pártja populista gyűjtőpártként, Boris Kollár üzletember saját projektje, a Család Vagyunk (Sme Rodina) jobbos-szélsőjobbos formációként, a Richard Sulík-féle Szabadság és Szloidaritás (SaS) technokrata megoldópártként, Az Emberekért (Za ľudí) pedig liberális jobboldaliként

ahogy azt a Portfolio is írta tavaly nyári elemzésében. 

Plágium és koronaválság

Az első konfliktus mégsem e sokszínűségből származott, hanem a sorozatos plágiumügyekből: előbb nyáron a házelnöki pozíciót birtokló Boris Kollárról derült ki, hogy másolta a szakdolgozatát (ez előhozta a koalíción belüli törésvonalakat, de Kollár végül megtarthatta székét); majd az SaS-féle oktatási miniszterről derült ki hasonló (aki amúgy hevesen támadta Kollárt ugyanezért), végül maga a miniszterelnök is bizalmi szavazást volt kénytelen elszenvedni.

Aztán jött a koronavírus-járvány második hulláma, amely sokkal inkább sújtotta régiónkat, mint a tavaszi első: a járvány és a nyomában fellépő válság kezelése kapcsán éleződött ki igazán az a konfliktus, amelyet elsősorban Matovič és az SaS-t irányító Richard Sulík gazdasági miniszter közötti párharc jellemzett.

– fogalmaz lapunknak Tokár Géza felvidéki politológus: mindketten „nehéz emberek” és bősz Facebook-huszárok. „Matovič személyességig fajuló módon támadja a nyilvánosság előtt azt, akivel problémája van; ebből a szempontból teljesen mindegy neki, hogy az illető ellenzéki, vagy a saját kormánykoalíciójának tagja; minden kritikát támadásnak vél; Sulík ugyancsak nem egyszerű eset, és ő is szeret, legalábbis a kulisszák mögött, élesen fogalmazni” – összegzi Tokár.

Valóban, Matovič egészen konkrétan idiótának nevezte Sulíkot, és lemondásra szólította fel (Sulík eggyel visszafogottabban reagált) – ezt nevezte a politológus a szlovák közéletben is példátlannak. 

A járványkezelés kapcsán egyébként alapvető dolgokban nem tudott kiegyezni a kormánykoalíció: az őszi-koratéli tömeges tesztelés Matovič személyes ötlete volt – az akkor jobban álló Magyarországról kellett kölcsönkérni például egészségügyi szakembereket. Közben, mint Tokár fogalmaz,

Sulík ugyanakkor erőteljesen nyitáspárti kommunikációt visz, és értelemszerűen megvan a népszerűsége a kellemetlenséget okozó intézkedések elleni hangulatkeltésnek is.

Pattanásig feszült húrok

Télen az előrehozott választás réme is felsejlett, és el sem oszlott az elmúlt napokig – egy decemberben, a Markíza kereskedelmi csatorna megbízásából készült felmérésből kiderült, hogy a szlovák állampolgárok több mint fele, 53,5 százaléka támogatná a válsághelyzet választásokkal való rendezését (az ellenzők aránya viszont nem volt egészen 40 százalék), ha erről népszavazást írnának ki. A társadalmi támogatottsága tehát megvolt a dolognak, és maga Sulík is feltételes módban beállt mögé, miközben a háttérben Matovič maga is fenyegetőzött azzal, hogy pártjával otthagyja a kormányt, ha az a háta mögött kiegyezik az ellenzékkel egy közös főügyész-jelölt személyéről.

Újabb, látszólag a korábbiakhoz hasonló (hangzatos, de súlytalan és következmény nélküli) konfliktust vállalt fel, amikor február 19-én közölte, lekötött kétmillió adag Szputnyik-V vakcinát Oroszországban (Szlovákia jelenleg az EU-átlag fölött picivel teljesít a beadott első dózisok tekintetében), amit az atlantista Za ľudí vezetésével a koalíciós partnerek próbáltak elgáncsolni, és maga Zuzana Čaputová államfő is helytelenítette a lépést .

Ez volt tehát az utolsó csepp ez volt a pohárban, Matovič eközben bökposztokat írt többek között az egyes vakcinák uniós jóváhagyását végző Európai Gyógyszerügynökségnek is, 

némi diplomáciai vihart kavarva.

Végkifejlet és egérszülés

Végül a Za ľudí, a mellé besoroló SaS és az elnökasszony köré tömörülő kritikus koalíció sűrű vádzivatara „Putyin ötödik hadoszlopáról” és Matovič „népszerűséghajhászásáról” már elegendő támogatást gyűjtött maga mögé ahhoz, hogy a miniszterelnököt lépéskényszerbe hozza – fogalmaz Tokár. Az előrehozott választás nagyon is reális forgatókönyvnek tűnt ekkor: a parlamenti küszöb alá süllyedt népszerűségű Za ľudí kiütésével (Sulíkék legalább százalékban jól álltak) Matovič e téren nyerhetett volna, ugyanakkor mindegyik kormányzó párt alacsonyabb támogatással bírt, mint amivel bő egy éve bekerült a pozsonyi parlamentbe, így egy ilyen akció meglehetősen kamikaze-jelleggel bírt volna. Az erózió mindenesetre megkezdődött.

A patthelyzetben a kormányfő még keménykedett egy kicsit: közölte, akkor hajlandó lemondani, ha Sulík meg még pár személyes „ellensége” is megy. És Sulík ment.

akik a kormányfő nárcisztikus személyisége okán nem gondolták, hogy a miniszterelnök képes bármiféle kompromisszumra – festi le a helyzetet Tokár.

Így történt meg a nagy csereüzlet: a pénzügyminiszter, Eduard Heger kedden széket cserél Matovič-csal, előbbi miniszterelnök lesz, a kormányfő meg pénzügyminiszter.

Hegert támogatja a kormánykoalíció mindegyik pártja, ahogy Tokár fogalmaz,

lényegében Matovič ellentéte: kerüli a konfliktusokat, nem utálja nagyon senki, kicsit színtelen és szagtalan is, és feltehetőleg – egyelőre – nincs képessége arra, hogy „kiszervezze” a pártot Matovič alól. A politológus emlékeztet ugyanakkor Robert Fico kényszerű távozása után Peter Pellegrini kormányfő is valami hasonló pozícióból kezdte afféle jellegtelen, bábnak szánt politikusként, azonban ő képes volt függetleníteni magát Ficótól (sőt azóta a pártjától is, meglehetős sikerrel).

Mi lesz a magyarokkal?

Ami számunkra még izgalmas mindebben, hogy a felvidéki magyarok felé alkalmasint barátinak tűnő gesztusokat mutató kormányfő leváltása – akit ráadásul éppen most tett legalább a hangzatos szavak szintjén lekötelezettjévé, pont a Szputnyik-V vakcinákkal a magyar külügyminiszter – milyen hatással lesz a szlovákiai magyarságra? Tokár szerint jelenleg még ez is kérdéses.

Ahogy az is, mi lesz az ismét látványos módon összetrombitált, most a Szövetség nevet viselő magyar egységes platform sorsa így, hogy egyszer csak kiderült, a Matovič-Heger-cserével mégsem lesz előrehozott választás. A pozsonyi parlamenten kívül civakodó magyar pártok az onnan való kiesés óta képtelenek megegyezni a közös platformban. Tokár szerint a magyar érdekképviselet számára, ha más hozadéka nem is volt az elhúzódó kormányválságnak, az mindenképpen, hogy

és képesek összefogni.